2009. április 23., 11:132009. április 23., 11:13
Romániában pedig Mircea Geoană, a szenátus elnöke kezdte sürgetni, hogy akadálymentesítsék a moldovaiak román állampolgársághoz vezető útját. Ezt az utat a román törvényhozás már 1991-ben megalapozta, csupán adminisztratív akadályok gördítésével érte el, hogy ne igényelje valamennyi moldovai a román EU-s útlevelet. Jól érzékelhető egyébként, hogy a magyar állampolgárság ma már sokkal kevésbé vonzó Erdélyben, mint volt 2004. december 5-én, az emlékezetes magyarországi népszavazás idején. Azóta Románia is tagja lett az Uniónak, a román okmányokkal szinte annyira szabadon lehet utazni, mint a magyarokkal, és érződnek a gazdasági kiegyenlítődés hatásai is. Öt-tíz évvel ezelőtt Magyarország élen járt a térség gazdaságában, és ennek a tudata a leszakított részeken is hatott. Az ember okkal érezhette, ha itthon nem is mennek jól a dolgok, jó magyarnak lenni. Ma viszont – amikor Magyarországot a romániainál kilátástalanabb helyzetbe kormányozták – kevés ok van a büszkeségre. Az anyaországot ma már afféle rossz álomnak érezzük. Szinte szégyelljük magunkat az egykori lelkesedésünk miatt. Ez azonban nem ok arra, hogy lekicsinylően viszonyuljunk a moldovaiak román állampolgárságához, eltaszítsuk azokat, akik most vannak abban az euforikus állapotban, amiben mi voltunk öt évvel ezelőtt. Azért sem szerencsés Markó Bélának a moldovaiak román állampolgárságát elutasító kijelentése, mert kettős mércét jelöl. Azt mutatja, a magyarok megtagadnák mástól azt, amit maguknak akartak. Ez pedig nem méltó hozzánk.
Az erdélyi magyar törekvések akkor lesznek erősek, ha nem lehet etnikai elfogultsággal társítani azokat; ha az erdélyi magyar vezetők ugyanúgy szószólói a timoki vlahok ügyének, mint a moldvai csángókénak, a tibeti autonómiának, mint a Székelyföld belső önrendelkezésének.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.