2010. április 22., 10:072010. április 22., 10:07
Most mégis váratlanul érkezett az államfőnek átküldött alkotmánymódosítási kormányjavaslat. Váratlanul, mert az ember akaratlanul is az alkotmánymódosítás korábbi mintájához viszonyít. Felidézi, hogy 2002–2003-ban nyilvános vita előzte meg a NATO- és EU-csatlakozás által szükségessé tett változtatásokat. Ekkor hónapokon keresztül járta az országot az alkotmánymódosító karaván, hogy a nagyobb városok polgárai maguk is javaslatokat tehessenek az alaptörvény átalakítására. Az akkori hatalom minden eszközt megragadott, hogy az átlagpolgárt is bevonja az alaptörvény megalkotásába, ennek ellenére alig sikerült életbe léptetni a módosításokat.
Ezekhez ugyanis népszavazást kellett hirdetni, a tét nélküli mérkőzés pedig egyáltalán nem vonzotta a szavazókat. Csak az urnazárás egynapos eltolásával sikerült elérni, hogy a választók több mint fele szavazott, és életbe léphettek a módosítások. 2003 óta azonban sokat változott a hangulat Romániában. Évről évre nőtt a bizalmatlanság a politikai osztállyal szemben, választásról választásra csökkent a szavazói aktivitás. 2010-ben már megtörténhet, a választókörzetek egyhetes nyitva tartása is kevés lenne ahhoz, hogy összegyűljön az alkotmánymódosítás életbeléptetéséhez szükséges szavazatszám. Így hát könnyen meglehet, Románia egy időre a 2003-as alkotmánya túszává válik.
Nem tudja ugyanis biztosítani az állampolgárok többségének elfogadó vagy elutasító szavazatát. A mozgósítás, az 50 százalék fölötti jelenlét a mai körülmények között csak akkor sikerülhetne, ha a parlamenti, önkormányzati vagy elnökválasztással egy időben tartanák a népszavazást. Ez esetben viszont lőttek annak az igyekezetnek, hogy már a következő parlament egykamarás és 300 tagú legyen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok