2012. december 21., 11:152012. december 21., 11:15
Hanem mindkét posztot Dan Voiculescu tölti be. Ha ugyanis megtörténhetett az, hogy az egy százalék körüli támogatottságú törpepárt alapító elnöke támasztott olyan feltételeket, amelyek az RMDSZ számára elfogadhatatlanok voltak, és ezt a PSD és a PNL elnöke elfogadta, akkor itt bizony „a farok csóválja a kutyát” minősített esetével állunk szemben. Ez ugyanis azt jelenti, hogy Voiculescu korlátlan befolyással bír a kormányra.
Az a Voiculescu, akiről jogerősen bebizonyosodott, hogy kőkeményen együttműködött a Szekuritátéval, és aki a rendszerváltás után bizonytalan eredetű pénzekből létrehozott médiabirodalmát is bevetve próbált befolyást gyakorolni a mindenkori kormányokra, pártja egyik alapdoktrínájává téve a harcos magyarellenességet. Persze a Románia nemzetállamiságát kimondó cikkelyhez való ragaszkodás most csupán ürügy volt az RMDSZ kormányon kívül tartására, mivel sem ő, sem Antonescu nem kívánt egy további féllel osztozkodni a kormánypozíciókon.
Nem mintha ez mentő körülmény lenne az RMDSZ számára, amiért tulajdonképpen szavazótáborát becsapva már előre elkötelezte magát az USL mellett. Bár a politika a kompromisszumok és a paktumok világa, ennyire azért nem kellene birkának nézni a polgárokat. A mostani pofon megmutatta, mit ér a színfalak mögötti paktumpolitizálás, az RMDSZ őszödi beszédévé avatva a hamvába holt egyezményt.
Hamarosan kiderül, mennyire hat kijózanítóan a sokk az RMDSZ csúcsvezetésére, és mennyire értékeli át eddigi szövetségesi politikáját. Bár illúzióink nem nagyon vannak, mert ha netalán hasadna az USL-koalíció, tudjuk jól, kit hívna fel először Victor Ponta. Az igazi kérdés most az, hogy a lebukás után, a körülmények ismeretében a romániai magyar polgárok hogyan értékelik ezt a stílusú politizálást, amelyet rájuk hivatkozva, az ő nevükben folytatnak már másfél évtizede.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok