Az MPP végjátéka

Merthogy a párt idei lépései – most sem indul el a parlamenti választásokon, sőt az egykori elnök az RMDSZ retorikáját használva arról beszél, hogy a másik rivális pártnak, az EMNP-nek nincs esélye a parlamentbe jutni, ezért a rá adott voksok elveszettnek minősülnek – nyomán egyre valószínűbb, hogy a jobb sorsra érdemes projekt hamarosan véget ér, és az MPP legfeljebb regionális erőként vegetál tovább – már ha egyáltalán megmarad.

Mert igaz ugyan, hogy Szász Jenő már nem a párt elnöke, de azért eléggé egyértelműnek tűnik, hogy továbbra is befolyással bír az alakulatban. Pedig már az önkormányzati választásokat követően világossá vált, hogy két, önmagát jobboldali-konzervatívnak mondó autonomista pártot nem tud fenntartani a romániai magyarság. A támogatottságából a budapesti kormány rokonszenvét is élvező EMNP javára is veszítő MPP azonban a néppárttal való együttműködés akadályának tekintett Szász lemondása után is a Szász Jenő-i szellemiségben működik tovább, sőt most az RMDSZ melletti kiállásra buzdít.

És ez lehet az a pont, amely az MPP végjátékának utolsó fázisát jelezheti. Tény, hogy az MPP azáltal, hogy nem indul a választásokon, sokkal inkább kedvez az EMNP-nek, amellyel szavazótábora nagyjából azonos, mint az RMDSZ-nek. Az, hogy most az azonos célokat megfogalmazó alakulat helyett mégis épp azon erő támogatására buzdít, amellyel szemben az MPP-t létrehozták, a megmaradt szimpatizánsokat is elfordíthatja a polgári párttól.

Hiszen nem azért támogatták eddig az RMDSZ-szel szemben álló, önmagát elsősorban a szövetséggel szemben meghatározó alakulatot, hogy most mégis a tulipánra szavazzanak. Hogy az MPP volt és jelenlegi vezetőinek pálfordulása mögött mi áll, nem tudjuk – előfordulhat, hogy Szászt és az MPP vezetését háttéralkuk során, bizonyos ellenszolgáltatások ígéretével sikerült „pacifikálni”. Az RMDSZ-szel nem szimpatizáló polgárok „megtérítése” azonban valószínűleg nem működik ilyen könnyen.