2012. december 04., 09:322012. december 04., 09:32
Merthogy a párt idei lépései – most sem indul el a parlamenti választásokon, sőt az egykori elnök az RMDSZ retorikáját használva arról beszél, hogy a másik rivális pártnak, az EMNP-nek nincs esélye a parlamentbe jutni, ezért a rá adott voksok elveszettnek minősülnek – nyomán egyre valószínűbb, hogy a jobb sorsra érdemes projekt hamarosan véget ér, és az MPP legfeljebb regionális erőként vegetál tovább – már ha egyáltalán megmarad.
Mert igaz ugyan, hogy Szász Jenő már nem a párt elnöke, de azért eléggé egyértelműnek tűnik, hogy továbbra is befolyással bír az alakulatban. Pedig már az önkormányzati választásokat követően világossá vált, hogy két, önmagát jobboldali-konzervatívnak mondó autonomista pártot nem tud fenntartani a romániai magyarság. A támogatottságából a budapesti kormány rokonszenvét is élvező EMNP javára is veszítő MPP azonban a néppárttal való együttműködés akadályának tekintett Szász lemondása után is a Szász Jenő-i szellemiségben működik tovább, sőt most az RMDSZ melletti kiállásra buzdít.
És ez lehet az a pont, amely az MPP végjátékának utolsó fázisát jelezheti. Tény, hogy az MPP azáltal, hogy nem indul a választásokon, sokkal inkább kedvez az EMNP-nek, amellyel szavazótábora nagyjából azonos, mint az RMDSZ-nek. Az, hogy most az azonos célokat megfogalmazó alakulat helyett mégis épp azon erő támogatására buzdít, amellyel szemben az MPP-t létrehozták, a megmaradt szimpatizánsokat is elfordíthatja a polgári párttól.
Hiszen nem azért támogatták eddig az RMDSZ-szel szemben álló, önmagát elsősorban a szövetséggel szemben meghatározó alakulatot, hogy most mégis a tulipánra szavazzanak. Hogy az MPP volt és jelenlegi vezetőinek pálfordulása mögött mi áll, nem tudjuk – előfordulhat, hogy Szászt és az MPP vezetését háttéralkuk során, bizonyos ellenszolgáltatások ígéretével sikerült „pacifikálni”. Az RMDSZ-szel nem szimpatizáló polgárok „megtérítése” azonban valószínűleg nem működik ilyen könnyen.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.