2012. szeptember 11., 09:292012. szeptember 11., 09:29
A lépés túlmutat önmagán, hiszen bár most csupán egy „vén kommunista” ellen zajlik vizsgálat, Biszku személyében a Moszkva érdekeit maradéktalanul kiszolgáló kommunista vezetés, az egész rendszer pellengérre kerül. Ennek már 1990-ben meg kellett volna történnie, azonnal be kellett volna indítani a felelősségre vonási eljárást azok esetében, akik a kommunizmus ordas eszméjének jegyében, egy idegen hatalom kiszolgálóiként diktatúrát működtettek.
Erre igazából alig van példa – Csehországot kivéve, ahol a kommunista funkcionáriusokat még a rendszerváltás után eltiltották a közügyektől –, a vonatkozó lengyel és román törvény is késői, és mérsékelten sikeres kísérlet a kommunisták közéletből való kiszorítására. Hogy Magyarországon és Romániában miért élhettek vígan az egykori kommunista vezetők, köztudott: előbbiben békés, tárgyalásos hatalomátadás zajlott, Romániában pedig a párt másod-, illetve harmadvonala állt az észak-koreai típusú diktatúra megdöntését célzó események élére, sikerrel átmentve hatalmát.
A Biszku-ügy kapcsán fölmerülhet: miért kell egy öregembert meghurcolni? Nos, ugyanazért, amiért a náci bűnösöket is a mai napig üldözik: mert egy gyilkos, embertelen elnyomó rendszert működtettek. A két testvéri eszme – amelyek például a ceauşescui Romániában sikeresen fuzionáltak, létrehozva az etnocentrista, kisebbségellenes nacionálkommunizmust – követői ugyanolyan elbánást érdemelnek.
Amíg azonban a volt keleti blokk országaiban a Biszku-félék békésen élvezhetik állami nyugdíjukat, amíg a Che Guevara-pólók viselőit nem sújtja ugyanolyan közmegvetés és kiközösítés, mint a náci szimbólumok hordozóit, és amíg nem sikerül megértetni minden értetlenkedő nyugati politikussal és értelmiségivel, hogy hiába operál az egyenlőség szépen hangzó eszméjével a baloldali diktatúra, ugyanolyan gyilkos és embertelen, mint a szélsőjobb, addig a történelmi igazságtétel és a traumák feldolgozása is nehezebb lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok