Az EP-választás tétjei

Amennyiben ugyanis beigazolódnak a jóslatok, átrajzolódhat a hagyományos európai politikai paletta: csökkenhet a klasszikus jobb- és baloldali pártcsaládok támogatottsága, míg a radikális, nemzeti erők befolyása növekedhet, hasonlóan az utópista, neo- és ultraliberális alakulatokéhoz, amelyeket európai szinten Emmanuel Macron francia elnök neve fémjelez.

Úgy tűnik, kétféle jövőkép áll egymással szemben. Az, amely szorosabb politikai együttműködést, nagyobb központosítást, egyfajta Európai Egyesült Államokat akar, illetve az, amely ugyan fenntartaná a tagok számára kölcsönösen előnyös EU-t, de a szuverén tagállamok laza szövetségeként, amelyet nem egy bürokratikus központból irányítanak.

Ugyanígy a migráció kérdése is megosztó téma. Ennek tudható be az elképesztő egymásnak feszülés, illetve a „kannibalizmus”, vagyis az, hogy a konzervatív erőket eddig tömörítő EPP a Fideszt, a szocialisták pedig román tagpártjukat, a PSD-t kezdték ki a jogállamiság elvének megsértésére hivatkozva, hogy kölcsönösen szalonképesnek tűnjenek a másik szemében, abban reménykedve, hogy a választások után ismét a kettejük közötti háttér-megállapodások alakítják majd az erőviszonyokat, és amolyan „nagykoalícióban” uralhatják majd az EP-t, illetve az Európai Bizottságot.

A felmérések azonban azt mutatják: sokan elvetik az eddigi felállást, na meg azt, hogy a magát a konzervatív értékek védelmezőjének nevező oldal egyre inkább átveszi eddigi baloldali-liberális ellenfelei ideológiáját és retorikáját. Ez pedig jelentős változásokat hozhat nemcsak az EP-ben, hanem Európa-szerte. Ezt a változást igyekszik megelőzni a szabadságpárti osztrák alkancellár ellen vélhetően titkosszolgálati eszközökkel kreált ügy, amely a teljes radikális, euroszkeptikus oldal lejáratását célozza. A kérdés ugyanakkor az, európai szintű sikerük esetén hogyan tudnak majd kiegyezni a saját országuk érdekeit mindenek fölé helyező pártok hasonló elveket valló társaikkal.

Romániában is kiélezett a verseny. A jelek szerint a kormányzó szociáldemokraták – főleg pártelnökük büntetőügyei és az azok elmeszelésére tett erőfeszítések nyomán – zuhanórepülésben vannak, miközben az ellenzéki, soviniszta liberálisok a neoliberális-neobalos USR–PLUS-szövetséggel egyetemben tarolhatnak. Bár az EP-választáson elszenvedett vereség nem feltétlenül jelent azonnali kormányváltást, a romániai viszonyokat ismerve várható, hogy a kormánypártok honatyái elkezdenek átszivárogni az ellenzéki frakciókba. A választásra Klaus Johannis államfő rászervezett egy népszavazást is az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes harc „védelmében” – ez azonban nem több egyszerű kampányfogásnál, amellyel volt pártja, a PNL EP-, illetve saját újraválasztási kampányát segíti.

Magyar szempontból ismét csak olyan helyzet állt elő, hogy kizárólag az RMDSZ indul, miután elutasította két riválisa, az MPP és az EMNP választási koalícióra vonatkozó javaslatát. Vélhetően ezt annak tudatában tette, hogy a budapesti kormány, illetve annak vezetője, Orbán Viktor – ahogy a legutóbbi parlamenti választáson – ismét a rá való voksolásra buzdít. Akkor ez RMDSZ-es szempontból kiemelkedő eredményt hozott. A miniszterelnök most is kiállt az RMDSZ mellett.

Azonban kérdéses, mennyire tudja lemosni az RMDSZ a román kormányoldal szekértolójának stigmáját, az elmúlt két és fél évben ugyanis ráégett, hogy a PSD-elnök és a többi korrupt politikus megmentését szolgáló igazságügyi módosításokban ugyanolyan sáros, mint a koalíciós pártok. Ezt érzi a szövetség is, ezt jelzi a koalícióval kötött megállapodás – igaz, csak időlegesnek szánt, és a kampányzárásra időzített – felmondása. Ráadásul az USR–PLUS annak ellenére is elviheti néhány, főleg balliberális vagy balos irányultságú, az ideologikus maszlag által megszédített magyar szavazó voksát, hogy egyértelmű: magyar szempontból minden román pártra leadott szavazat elveszettnek minősül, hiszen sohasem fogják felvállalni a sajátos magyar érdekek képviseletét.

Az RMDSZ szereplését várhatóan az határozza majd meg, hogy a magyar kormányfő népszerűsége vagy a szövetség elutasítottsága a nagyobb, illetve hogy milyen mértékben képes mozgósítani szavazótáborát a mostani választásra nagy téttel bíró megmérettetésként tekintő és híveiket ennek fényében mozgósító román pártokhoz képest.