2011. július 04., 12:202011. július 04., 12:20
Azt sem mondtam, hogy kitesszük a lelkünket, éjt nappá téve robotolunk, fizetjük az életbiztosítást, megvesszük a százhuszonhetedik tündérpónit, majd minden második este a lakás minden szögletéből összeszedegetjük őket, az egyes estéken meg egyszerűen csak átbotorkálunk rajtuk, és azt sem mondtam, hogy mi nyögtük a kommunizmus rémuralmát, majd megváltottuk a rendszert, és nekünk nem volt mobiltelefonunk, számítógépünk, és este csak tízperces rajzfilm volt, fekete-fehérben Mihaela. És nem mondtam azt sem, hogy az ő korában két évet vártam egy eredeti Trapper farmerre és soha nem volt Moncsicsim, és nekem az volt a szórakozás, hogy a blokk előtt tollasoztunk, cicáztunk és bújócskáztunk.
A gumibabákra mi varrtuk a ruhát, és inkább szörnyszülöttekre hasonlítottak, mint királylányra, de mi csak azért is annak láttuk őket. És nagynéném Moszkvából hozott egyszer egy tapsoló hajas babát és csodájára járt az egész lakónegyed. És minden második évben ettem hot-dogot, jégkrémet és Mackó csokis-sajtot, mert akkor mentünk külföldre, és az állatkert mellett, ezek hagytak bennem életre szóló nyomot. És azt sem mondtam, hogy mindezek után, micsoda hálátlanság, hogy egy fél kenyeret sem tudunk megvenni anélkül, hogy meg ne kérdezze: és nekem mit veszel? És még patikában is kikunyerálja a gyümölcsízű C vitamint, és szemtelenül előttem darálja a belső értékekről, az együttlétről és az éhező afrikai kisgyerekekről szóló mantrámat.
És hogy csak húzza az orrát, amikor a naponta huszonötször sorra kerülő kérdésre, hogy mi az édesség, ilyeneket felelek, hogy szedres sajttorta, pedig mi hogy örültünk, ha anya hozzájutott egy kis vajhoz és sütött Kati-szeletet, és kovásznai kekszet sem mindig lehetett kapni, és azt sem tudtam, mi az a gumicukor. Azért nem mondtam, mert én valamikor megfogadtam, hogy ezeket nem mondom, mert tartom a lépést, nem változom annyira, és nem felejtek. Arra viszont nem számítottam, hogy a világ száguld el mellettem, és én igenis úgy érzem, hogy aktuálissá vált a bezzeg az én időm.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!