2011. július 04., 12:202011. július 04., 12:20
Azt sem mondtam, hogy kitesszük a lelkünket, éjt nappá téve robotolunk, fizetjük az életbiztosítást, megvesszük a százhuszonhetedik tündérpónit, majd minden második este a lakás minden szögletéből összeszedegetjük őket, az egyes estéken meg egyszerűen csak átbotorkálunk rajtuk, és azt sem mondtam, hogy mi nyögtük a kommunizmus rémuralmát, majd megváltottuk a rendszert, és nekünk nem volt mobiltelefonunk, számítógépünk, és este csak tízperces rajzfilm volt, fekete-fehérben Mihaela. És nem mondtam azt sem, hogy az ő korában két évet vártam egy eredeti Trapper farmerre és soha nem volt Moncsicsim, és nekem az volt a szórakozás, hogy a blokk előtt tollasoztunk, cicáztunk és bújócskáztunk.
A gumibabákra mi varrtuk a ruhát, és inkább szörnyszülöttekre hasonlítottak, mint királylányra, de mi csak azért is annak láttuk őket. És nagynéném Moszkvából hozott egyszer egy tapsoló hajas babát és csodájára járt az egész lakónegyed. És minden második évben ettem hot-dogot, jégkrémet és Mackó csokis-sajtot, mert akkor mentünk külföldre, és az állatkert mellett, ezek hagytak bennem életre szóló nyomot. És azt sem mondtam, hogy mindezek után, micsoda hálátlanság, hogy egy fél kenyeret sem tudunk megvenni anélkül, hogy meg ne kérdezze: és nekem mit veszel? És még patikában is kikunyerálja a gyümölcsízű C vitamint, és szemtelenül előttem darálja a belső értékekről, az együttlétről és az éhező afrikai kisgyerekekről szóló mantrámat.
És hogy csak húzza az orrát, amikor a naponta huszonötször sorra kerülő kérdésre, hogy mi az édesség, ilyeneket felelek, hogy szedres sajttorta, pedig mi hogy örültünk, ha anya hozzájutott egy kis vajhoz és sütött Kati-szeletet, és kovásznai kekszet sem mindig lehetett kapni, és azt sem tudtam, mi az a gumicukor. Azért nem mondtam, mert én valamikor megfogadtam, hogy ezeket nem mondom, mert tartom a lépést, nem változom annyira, és nem felejtek. Arra viszont nem számítottam, hogy a világ száguld el mellettem, és én igenis úgy érzem, hogy aktuálissá vált a bezzeg az én időm.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!