2011. szeptember 13., 06:042011. szeptember 13., 06:04
Lehetővé teszi, hogy Románia földrajzát és történelmét is magyarul tanulják az iskolások, mi több, az első magyar nyelvű földrajz- és történelemtankönyvek is kijöttek már a nyomdából. A román nyelv oktatásánál sem kell már ragaszkodni a román anyanyelvűek számára kidolgozott tananyaghoz. Magyar vidékeken idegen nyelvként, sajátos módszerekkel lehet az államnyelvet tanítani. Új magyar oktatási intézmények is alakultak a Partiumban, és az iskolák állapota is javult. Szóval a sikerpropaganda megannyi kelléke adott.
Mégis disszonánsan cseng, ha valaki a romániai oktatási rendszert kezdi dicsérni. A rendszer egésze aligha érdemel dicséretet. Ma már a magyar szülőket sem a diszkrimináció aggasztja leginkább, hanem az oktatás egészének a színvonala, a rendszer gyenge hatásfoka. Mintha süllyedő hajón sikerült volna felszámolni a néger matrózok hátrányos megkülönböztetését. Mert egyértelmű, a tanügyi rendszer teljes mértékben alkalmatlan arra, hogy felhasználható tudást adjon a felcseperedőknek. Egyaránt elégedetlen a gyerek, a szülő és a tanár. A gyermekek többsége már az elemiben megutálja az iskolát, mely képtelen korszerű csomagolásban adagolni számára a tudást. A középiskolai osztályokban a túlméretezett tananyag a legnagyobb gond. Annak leadása olyan tempót diktál, amelyet csak a jobbak tudnak tartani. A többség leszakad, képtelen megfelelni a követelményeknek. És hogy leplezze a lemaradását, tisztességtelen segédeszközökkel igyekszik fenntartani a látszatot. Elégedetlen a tanár is, aki egyre erősebben érzi: elhibázta az életét a pályaválasztással. A tanári pálya mind anyagilag, mind erkölcsileg felér a csőddel. Jobbára csak azok választják, akik nem képesek többre. Az elhivatottság csak kevesek kiváltsága. Sokan keresik a rendszerből elvezető utakat.
Az idei katasztrofális érettségi eredmények kíméletlenül mutatták meg a romániai oktatás értékét, és azt is, mennyire képes ellátni az állam az oktatás területén vállalt kötelezettségeit. Ideje volt tükröt tartani. Egy a baj: a gyermekeink az áldozatok.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.