Rovatok

Csak a kis színes hírek sorát gazdagította, nem rengetett eget-földet, az egyszeri bejátszás mégis jól felvidított: a fővárosi főpolgármester asszonyság, dicséretes előrelátással kieszelte, hogy ne az újabb választási kampányában kezdjen el majd kapkodva ígérgetni össze-vissza, hanem biztosítsa be már most az akkori sikerét.

Mégpedig nem is akárhogy, hanem biciklivásárlási utalványokkal! Ez igen! Végre egy valódi friss szellem a főváros élén, nemcsak mindig a sör- és miccsosztás, amitől már gondolom, ha megcsömörleni nem is, de kezdenek felpuffadni a minden alamizsnát szorgalmasan megrohamozó bukarestiek és – legyünk őszinték – az ország sok más vidékén élők is.

Első látásra azt hittem, előre futottam, vagy nagyon leragadtam a naptárban és csak érzéki csalódásból érzem a sivatagi hőfokokat, hisz tulajdonképpen egy jó kis farsangi tréfasorral szórakoztatják a tévéadók a jónépet. Tülekedtek az utalványokért, szorgalmasan készítették a várakozó-, elő- és végslistákat, mint hajdanám, amikor futótűzként terjedt a lakónegyedekben, hogy valamit szállítanak a közeli boltba, nem tudni mit, de nem is érdekes, akármi jól jön, úgyhogy uzsgyi, gyorsan beállni az üzlet mögötti kisablak elé, ahonnan majd kiadogatják az égi mannaszerű ezt-azt, amazt. De csakis annak, aki ott áll és nem átall harciasan könyökölni.

Tehát azokat a régi jeleneteket láttam viszont most, amikor az úgynevezett szép korúak elözönlötték a bicikliosztó helyeket. A viccesebb riporterek kiszúrtak egy-egy nénit vagy bácsit, és arról faggatták, merre lesz majd nekik az első bringatúra. Ötöltek-hatoltak szegények, és még mindig nem érezték, milyen megalázó helyzetbe sodorta őket önnön kapzsiságuk.

A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, az utalvány szigorúan 500 lejre szól, márpedig egy márkásabb vagy pofásabb kétkerekű legalább 150–200 lejjel kerül többe. Amit saját zsebükből kellene előhalászni. Na azt már nem! Hogy biciklire a drága pénzt?! Még csak az kéne! Zajongtak, háborogtak, végül bezárt a bazár és azt mondták nekik, majd máskor folytatják a listázást, illetve az utalványosztást. Nem nagyon akaródzott elmenniük, tovább hangoskodtak, kavarták a hangulatot.

Lehet, némelyiküknek eszébe jutott, de a tévéközvetítésből nem jött át a tanulság: ajándék lónak soha ne nézd a fogát! Vagy elfogadja valaki, vagy nem! És azt sem kérdezte senki, miért is lehetnek ők holmi szociokísérlet szenvedő alanyai?! Utóvégre nem fehéregerek, nem kisnyulak, nem is tengerimalacok! Csak egyszerű szavazópolgárok!