JEGYZET – Úgy tudom, hivatalosan még nem tértünk át a kínai, az arab vagy a cirill karakterekre, maradtunk a nóta szerinti „rongyos, régi” latin írásjeleknél, vagyis az elsősöknek ugyanazt a betűvetést kell megtanulniuk, amit olyan régóta használ a világnak ez a fele.
2014. szeptember 23., 20:032014. szeptember 23., 20:03
Ugyanazt, ha nem is ugyanúgy: nem homokba-hamuba róva a jeleket, nem palatáblára palavesszővel, talán nem is a táblára krétával felírtakat átmásolva a különlegesen megvonalazott füzetbe, de ha az ultrakütyütablettet simogatják is, az a betű sosem lesz z, l, k vagy netán y.
Ezért nem értettem a forradalmian (?!) új ábécéskönyv körüli hajcihőt, de magamat okoltam az értetlenkedés miatt, mivel soha nem tanítottam gyereket az írás-olvasás rejtelmeiben való eligazodásra. Csakhogy a nagy felhajtás hamar elcsitult, a napi politika apró-cseprő ügyei borzolták a kedélyeket, mígnem beköszöntött az ősz, vele együtt az iskolakezdés és a döbbenet, hogy nincs mit tenni az elemisták elé a padra: a nagydobra vert újdonságok az álmok ködébe, a semmibe tűntek.
Bevallom, nem követtem figyelemmel az indoklást, hogy ki mit miért nem tett meg időben, honnan milyen támogatási összegek nem érkeztek meg oda, ahová esetleg kellett volna, nem, tulajdonképpen nem is érdekelt ez a már nagyon sokszor hallott mellébeszélés, éppen azért, mert már olyan régen és olyan jól ismerem.
Most viszont jött a hír, hogy a betervezett, ám utólag légvárnak bizonyult ábécéskönyv helyett újranyomatják a régit. A hír kifutott a köztérbe, csakhogy ott egészen más rongyosan régi „újdonságok” keringenek, és arra már nem futja a figyelemből, hogy ha mostanában kezdik meg a nyomdai munkákat, akkor a kisgyerek már a téli vakációra készülődés izgalmában kapja csak meg a könyvét.
De lehet, hogy ez senkit nem is érdekel igazán, fontosabb a valós, vélt, vágyott titkos ügynökök kergetése, mint az, hogy legalább az életbe épp most induló nemzedék ne abba nőjön bele, hogy ígérhetnek bármit, győzni úgyis a teszetoszaság, a majd csak lesz valahogy halogató lustaság fog győzni. Jobb nem is figyelni arra, mit beszélnek, mert úgysem igaz.
Ezek a mostani gyerekek pedig majd nagyszülőként is azt fogják mesélgetni az unokáiknak, hogy bezzeg, amikor mi kezdtük az iskolát, csak karácsony táján kaptunk könyveket, olyanokat, amelyeket egyesek újnak, mások csak rongyos, réginek neveztek. Csoda, hogy megtanultuk mégis az írás-olvasást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!