Balogh Levente

2019. szeptember 03., 08:49

Autópálya vasúti sorompóval

Akár a mindenkori Románia jelképe is lehetne az észak-erdélyi autópálya nemrég elkészült, Nyárádtő és Radnót közötti, tizenegynéhány kilométeres szakasza, amelyet jelentős hírverés közepette adtak át a forgalomnak.

Persze az önmagában örvendetes tény, hogyha mégoly rövid szakasszal is, de tovább bővült az ország autópálya-hálózata, ráadásul Erdélyben. Csakhogy a szóban forgó ütem enyhén szólva is döbbenetesen működik. A világon ugyanis vélhetően példa nélküli az, hogy egy autópálya-szakasz sorompóval ellátott vasúti átjáróban végződjön, amely rendeltetésszerűen üzemel is. Amikor vonat közeledik, akkor a sztráda végén álló sorompót leengedik, az autósoknak pedig a rövid, óránként 130 kilométeres száguldás után hosszú percekig várniuk kell, amíg a szerelvény elhalad, és a sorompót ismét fölemelik. Vagyis papíron ugyan jól mutat, hogy újabb autópálya-szakaszt használhatnak az autósok, a valóságban viszont jóformán semmit sem nyernek vele, hiszen aztán várakozni kényszerülnek.

Sovány vigasz, hogy zajlanak a szakasz folytatásának építési munkálatai, hiszen annak átadásáig még évekig kell várni. Így aztán a sztrádaszakasz még hosszú ideig az autópálya karikatúrájaként működik majd.

Mint ahogy a romániai közlekedés összességében is abszurd. Közhelyszámba megy, hogy az eredeti tervek szerint az észak-erdélyi autópályának már hét éve Nagyváradtól Brassóig kellene nyúlnia, ehelyett azonban a fent említett, illetve a Kolozsvár körgyűrűjeként működő 52 kilométeres szakaszon kívül gyakorlatilag nem létezik – egyedül a magyar határ és Bihar község közötti 5 kilométeres szakasz építésén dolgoznak, és amennyiben nem üt be semmilyen váratlan gikszer, év végére vagy jövő év elejére el is készülhet. A többi szakasz elkészülte azonban ködbe vész: a másik két Bihar megyei ütem megépítése óvások miatt késlekedik, a Szilágy megyei és a Marosvásárhelytől Brassóig tartó rész sorsáról pedig még mindig semmit sem tudni.

Az autópályák hiánya miatt sovány vigasz, hogy a meglévő, kétsávos főutakat felújították, vagy legalábbis dolgoznak a felújításukon: a romániai gépjárműállomány és a tranzitforgalom növekedése már régóta meghaladja a kapacitásukat, így bármilyen hosszabb utazás rémálommá válik, amelyben az ember arra kényszerül, hogy hosszú percekig – rosszabb esetben órákig – „vonatozzon” egy kamion mögött. És ez még a jobbik eset: traktor, kombájn és lovaskocsi is lassíthatja a forgalmat – az ember néha már azon sem csodálkozna, ha egyes szakaszokon járókeretes idős hölgyek klubfoglalkozása miatt kellene rostokolnia.

(Igaz, az autópályák megléte sem jelent automatikusan gondtalan és zavartalan közlekedést: közel három hete Magyarországon baleset, illetve felújítási munkálatok miatt sikerült az M3-s, az M0-s és az M1-es sztrádán is dugóba kerülnöm, ami mintegy két órával nyújtotta meg a Nagyvárad–Sopron-távot – de azért mégiscsak mások az ilyen jellegű gondok, mint amikor harmadik világhoz méltó útviszonyok miatt tart indokolatlanul hosszú ideig az utazás).

Hasonló a helyzet a vasúti közlekedéssel is: az elöregedő járműpark miatt zsúfolásig telt, néhány kocsiból álló szerelvények araszolnak az egyre rosszabb állapotban levő vágányokon. És ha még azt is hozzátesszük, hogy más, állami intézmények, szolgáltatások is egyre jobban leépülnek – jelen sorok szerzőjéhez például csupán heti két alkalommal jár a postás, pedig nem valamilyen eldugott zsákfaluban él, hanem Nagyvárad központjától gyalog alig félórányira –, akkor még teljesebb képet kaphatunk a romániai közállapotokról.

Ahol mindezek ellenére a politikum továbbra is a kisstílű iszapbirkózással foglalatoskodik, a kormánypártok évek óta amolyan ki nem kényszerített hibaként egyik kormányválságot a másik után idézik elő, miközben a fontos infrastrukturális beruházásoktól szavazatszerző pénzosztogatásokkal vonják el a pénzt. Ezért aztán hiába tűnik úgy néha, hogy esély lehet a normalitásra: amint egy-egy rövid, viszonylagosan nyugodt állapot során úgy éreznénk, hogy végre zavartalanul haladhatunk előre, hirtelen szembe találjuk magunkat a leeresztett sorompóval.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rostás Szabolcs 2019. szeptember 02., hétfő

Tisztelet, önbecsülés

Utólag, mondjuk néhány év elteltével már nem sok jelentősége van egy választási kampányban használt szlogennek, most azonban nem mehetünk el szó nélkül az RMDSZ által kiválasztott mellett.

Pataky István 2019. augusztus 30., péntek

Akcióban a méregkeverő Ponta

Azért jó ez a nyárvégi kormányválság, mert a román hírtelevíziók rajongói végre valami mást is láthatnak, hallhatnak, mint a caracali „rém” házában találtak elemzését és a rendőrt játszó műsorvezetők hisztérikus előadását.

Makkay József 2019. augusztus 29., csütörtök

Jobb Hollandiában, mint Erdélyben hagymát szedni?

Sok gazda és agrárvállalkozó farmján megfordultam az utóbbi hónapokban Erdélyben. Olyanok portáján is jártam, akik agrárpályázatok és bankkölcsönök segítségével újították fel telephelyüket, gépparkjukat, de egyik esetben sem a pénz bizonyult a legnagyobb gondnak.

Rostás Szabolcs 2019. augusztus 27., kedd

Politikai játszmák a választóközönségnek

Minden bizonnyal létezik a romániai választópolgárok egy rétege, amelynek meggyőződése, hogy nyomós érvek vezettek a bukaresti balliberális koalíció felbomlásához, a 2016-os parlamenti választás előtt kötött politikai kényszerházasság már semmiképpen sem húzhatta tovább.

Kiss Judit 2019. augusztus 27., kedd

Kétségek tanévkezdés előtt

Ha jóhiszeműek vagyunk, kíváncsian várjuk, hoz-e, és ha igen, milyen pozitív változásokat hoz a küszöbön álló tanév. Ha pedig az elmúlt időszak történéseiből kiindulva a realitás talaján állunk, korántsem lehetünk felhőtlenül optimisták.

Pataky István 2019. augusztus 22., csütörtök

Ringbe szállnak Közép-Kelet-Európáért

Donald Trump hátbaveregetősen baráti fogadtatásban részesíti Klaus Johannist Washingtonban, Angela Merkel dicséretekkel és köszönetekkel halmozza el Orbán Viktort Sopronban. Mi folyik itt? Feje tetejére állt a világ? 

Makkay József 2019. augusztus 21., szerda

Másodrangú állampolgárként Kolozsváron

Egyik ismerősöm mesélte, milyen kálvárián ment keresztül, amikor a kolozsvári polgármesteri hivatal által meghirdetett állásra jelentkezett. 

Kiss Judit 2019. augusztus 20., kedd

Amikor miénk itt a tér

Hazatérnek az elvándoroltak, összesereglenek a kulturális programkavalkádra kíváncsiak, az újra meg újra megismétlődő találkozások, viszontlátások reményében megélénkül a gyalogosforgalom a belvárosi utcákon-tereken: ilyenek a magyarság évről évre ismétlődő ünnepei.

Rostás Szabolcs 2019. augusztus 19., hétfő

Önámítás, autópálya, helikopter

Leginkább egy önmagát és környezetét nagy ígéretekkel és vállalásokkal ámító, a konkrét tettekre azonban rest és tehetetlen családhoz hasonlít a fungáló bukaresti kormány.

Balogh Levente 2019. augusztus 16., péntek

Egy frusztrációkra épülő ország és hősei

Újabb, a magyar–román viszonyban és Közép-Európa történetében dicstelen szerepet játszó román személyiség érdemelte ki azt a kegyet, hogy szobra állhasson Erdélyben, konkrétan annak fővárosában.

Vélemény
Rostás Szabolcs: Tisztelet, önbecsülés

Utólag, mondjuk néhány év elteltével már nem sok jelentősége van egy választási kampányban ...

Pataky István: Akcióban a méregkeverő Ponta

Azért jó ez a nyárvégi kormányválság, mert a román hírtelevíziók rajongói ...

Makkay József: Jobb Hollandiában, mint Erdélyben hagymát szedni?

Sok gazda és agrárvállalkozó farmján megfordultam az utóbbi hónapokban Erdélyben. Olyanok portáján ...