Makkay József

Makkay József

Autonómia helyett autópályák?

2021. március 15., 10:512021. március 15., 10:51

Március 15-e az összmagyarság nemzeti ünnepe, amit politikai színezettől függőn a rendszerváltás óta a magyar pártok és politikusok szerte a Kárpát-medencében saját elképzelésük szerint értelmeznek, és üzenetét „átültetik a mába”.

Az idei március idusa bő egy esztendőre van a nagy csatát ígérő, 2022-es magyarországi országgyűlési választásoktól, így a virtuális térben folyó ünnepség újabb stációja lesz az erősödő választási kampánynak. Amelyben a baloldal egy „Orbán Viktortól mentes” Magyarországot szeretne, a jobboldal pedig a nemzetépítés eddigi eredményeit akarja megőrizni és biztonságban tudni a következő évekre. Kicsit hasonló történet játszódik le Erdélyben is.

Ha végignézzük az erdélyi március tizenötödikék ünnepségeinek üzenetét, akkor egyértelművé válik, hogy ezek hangneme szorosan kapcsolódik az éppen aktuális román belpolitikai viszonyokhoz. Ha mindkét román politikai tábor dögönyözi és rugdossa az erdélyi magyarságot – ilyenkor az RMDSZ nincs hatalmon vagy hatalomközelben –, akkor az erdélyi magyar politikai diskurzusokban szabad a pálya, és többé-kevésbé terítékre kerülnek a Trianon óta megoldatlan, százesztendős magyar jogsérelmek. Ha viszont az RMDSZ kormánykoalíciós tag, vagy éppen más felállásban támogatja a jobb- vagy baloldali erők által összehozott kormánytöbbséget, akkor március idusának erdélyi magyar politikai üzenetei visszafogottak. Ahogyan idén is történik. A visszafogottság azt jelenti, hogy a Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság kulturális önrendelkezése éppen olyan felejtős témává válik, mint a politikai fogolyként börtönben ülő Beke István Attila és Szőcs Zoltán kézdivásárhelyi fiatalemberek ügye, akiket a román hatalom az erdélyi magyarság „megfegyelmezése” céljából tart börtönben.

Ha március idusának „aktuális” üzenetét szeretnénk megfogalmazni, akkor mindannyiszor vissza kell kanyarodnunk az elnyomások párhuzamosságához. A 173 évvel ezelőtti Habsburg-elnyomás más köntösben és más határok között, de száz éve újult erővel folytatódik Erdélyben. A Habsburgok németté akartak, a románok románná akarnak átgyúrni bennünket. Ezt akkor is ki kell mondani, ha a románság teljesen másként látja saját helyzetét és helyzetünket, illetve egymáshoz fűződő viszonyunkat. E folyamat súlyos következményeit még időszakosan sem feledtetheti az a tény, hogy az éppen hatalmon levő román kormányban hány magyar miniszter és államtitkár van, és a hárompárti kormányprogramban éppen milyen hangzatos fejezetek szólnak az autópálya-építésről vagy a környezetvédelemről. Egy ország életében ezek fontos témák, de a mi ügyünket nem mozdítják előre.

A közös kormányzás előzményeit ismerjük már az 1990-es évekbeli magyar szerepvállalás korából, amikor Markó Béla még azzal érvelt, hogy a koalíciós tárgyalások előtt az alkusz nem mondja meg előre a lúd árát, így a vásárban többet kap érte. Pár hónapon belül aztán kiderült, hogy az erdélyi magyar lúd bizony ingyen cserélt gazdát. Ugye még emlékszünk a Petőfi–Schiller-féle egyetem ígéretére? Régi szép idők: ma már az önálló romániai állami magyar felsőoktatásra sincs ígéret…
A mostani közös kormányprogram egyetlen halovány ígéretet tartalmaz a kulturális autonómiát szavatoló törvény elfogadására, de ez olyan fejezete a koalíciós kormányzásnak, amiben akkor hiszünk, ha látjuk, hogy a bukaresti törvényhozásban előveszik az íróasztalfiókból, és meg is szavazzák.

Az erdélyi magyarságnak március idusán bőven akadna 12 pontja, amit kormányzati szerepvállalástól függetlenül országgá és világgá kiálthatna. Várhatunk ugyan a milliónyi aláírástól megerősített európai polgári kezdeményezések befogadására, de ez önmagában nem több, mint a közösségi lelkiismeret megnyugtatása. Egyféle alibi arra, hogy elvégeztük dolgainkat. Az autonómiaküzdelem folyamata csak kéz a kézben lehet sikeres az erdélyi és a bukaresti magyar politizálással karöltve.

Március idusának ez lehet az üzenete a román közvélemény felé is: legyenek tisztában azzal, hogy az erdélyi magyarság mit akar és miért harcol.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Elsöpör az AUR-hullám?

Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

Huszárok a sós vízben

1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Parajd, a működésképtelen Románia és az újratervezés

Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.

Balogh Levente

Balogh Levente

Georgescu megy, de a „dzsordzseszkizmus” marad

Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.

Balogh Levente

Balogh Levente

Nicușor Dan, Románia és a magyarok

Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Ha a hála nem politikai kategória, a bosszú se legyen az

Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.

Balogh Levente

Balogh Levente

A katasztrófa és a „kisebbik rossz”

Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.