2010. december 06., 10:432010. december 06., 10:43
A szükséges számú aláírás persze valószínűleg összegyűl majd – még ha az MPP-vel kapcsolatos tapasztalatok alapján valószínűnek tűnik is, hogy lesznek olyan erők, amelyek kevésbé sportszerű eszközöket is igénybe vesznek majd annak érdekében, hogy megnehezítsék az új párt bejegyzését. De miért is van szükség egy új pártra?
Az EMNT-vezetőknek abban igazuk van, hogy az RMDSZ túlságosan is részévé vált a bukaresti politikai érdekcsoportoknak, és túlságosan is csupán a bukaresti alkuk függvényévé tette a romániai magyarság jogérvényesítését, ami által háttérbe szorult az autonómiaigény. Ahhoz is kevés kétség fér, hogy az MPP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, csak kevés helyen tudott hiteles alternatívát nyújtani az RMDSZ-szel szemben. A néppárt elismertsége mindezek fényében annak függvénye lesz majd, milyen üzenetet fogalmaz meg, azt milyen hatékonysággal tudja eljuttatni a választókhoz, és hogy ezáltal milyen mértékű hitelességre tud szert tenni.
A párt üzenete világos: az autonómia jelszavát tűzte zászlajára – azonban az MPP-től eltérően nem csupán a Székelyföldre korlátozva, ami szélesebb támogatói kört jelenthet. Ehhez azonban tételesen el kell magyaráznia a polgároknak, mi is az az autonómia, és miért ugyanolyan fontos, mint mondjuk a munkahelyteremtés. Az új párt helyzeti előnyben van az MPP-hez képest, hiszen míg a polgári párt indulásakor a Fidesz ellenzékben volt, az EMNT és a néppárt most egy erős, kétharmaddal rendelkező budapesti kormány támogatását tudhatja maga mögött.
Ez azonban nem elég – hiteles politikai program is szükséges ahhoz, hogy a választók is legitimálják. Ha nem lesznek előrehozott választásk, a 2012-es önkormányzati választásokon derül ki, milyen tárgyalási pozícióból kezdeményezhet egyeztetéseket a néppárt a másik két párttal az esetleges közös választási szereplésről. Azt ugyanis bizonyára senki sem akarja, hogy a három párt rivalizálása miatt a romániai magyarság parlamenti képviselet nélkül maradjon.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.