2010. január 28., 09:502010. január 28., 09:50
Nem mondom, hogy valamennyi cipőjavítás, hajfestés, manikűr vagy megvásárolt virágcsokor után áfás számlát kaptam, de azt sem tudom elfogadni, hogy az államháztartási mérleghiány alakulása ezeken az összegeken állna vagy bukna.
Nem hiszem, hogy a sarki borbélyok miatt tartana ott az ország, ahol tart.
Még mielőtt adócsalásra történő felbujtással vádolnának, leszögezem, nem támogatom én a törvények kijátszását, igenis fizesse be mindenki a jövedelme utáni adóját, mert ez csak így lehet rendjén. Azt azonban senkitől sem szabadna megkövetelni, hogy ne jövedelme, hanem forgalma után adózzon.
Az üzleti forgalom meghatározása szerint nem a nyereséget, hanem a teljes bevételt jelenti, a bevételben pedig benne van a munkadíj mellett a felhasznált sampon, hajhab, zselé, hajfesték s még ki tudja, hány dolog ára, amelyet a fodrász nem ingyen kap beszállítójától. Hiába adok én neki száz lejt, ha abból harminc marad neki, hetvenet pedig a különböző kencékre kell kifizetnie. S még nem beszéltünk arról, hogy abból a harmincból még közműdíjakat, bért is kell fizetnie.
Az, hogy Romániában még mindig az Unió legbonyolultabb adórendszere hatályos, lassan közhelynek minősül, de ez mégiscsak csúcs. Hisz mi sem lenne természetesebb, mint ha a törvény azt írná elő, hogy fizessen 16 százalékos adót profitja után, s ebből az összegből csengesse ki a társadalombiztosítási meg egyéb hozzájárulásokat.
De nem. A kormány inkább a forgalomra vet ki adót, aztán meg azon csodálkozik, hogy az adónem nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s nemhogy többletbevételhez jutott volna az államkassza, még a korábbi biztos lejecskéktől is elesett.
Hisz ki ne emlékezne arra, hogy a tavaly májustól bevezetett, minimáladóként hirdetett átalányadó miatt kiscégek tízezrei jelentettek csődöt, töröltették magukat a cégjegyzékből, vagy függesztették fel meg nem határozott időre tevékenységüket.
Amíg pedig szinte nem telik el nap, hogy itthon vagy külföldön ne érnének tetten embercsempészeket – akik ugyebár egészen biztosan nem fizetnek adót sem forgalmuk, sem jövedelmük után –, illetve ne derülne fény eurómilliós adócsalásokra, az érintett vállalkozók sértett önérzetét nem lehet nem megérteni.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.