2011. június 30., 10:112011. június 30., 10:11
Ami érthető is egy olyan korszak után, melyben meghamisították a múltat, szisztematikusan rombolták az értékeket, különös tekintettel a közösségeket összetartó, elsősorban a nemzetnek tartást adó szellemi kincsekre. Nekünk itt, Romániában egyáltalán nem tanították a múlt rendszer idején a magyarság (valós) történelmét, azonban Magyarországon is kimaradt a Kádár-érában a tananyagból igen sok, meghatározó esemény. Rosszabbik esetben nemcsak kimaradtak dolgok, hanem a hatalmat kedvező fényben feltüntető módon, a tényeket eltorzítva tálalták a történelem egyes korszakait. Sok neves kutató állítja továbbá azt, hogy nemzeti történelmünk meghamisítása jóval korábban kezdődött, a tizenkilencedik században, ellenségeinknek az lévén az érdeke, hogy megsemmisítsék a folyamatosan szabadságharcokhoz, lázadásokhoz vezető erős magyar identitástudatot, ami a múlt ismeretében gyökerezett.
Megdőlni látszik a finnugor származáselmélet, valamint az a tétel is, hogy a magyarok – egy primitív, barbár nép – ellenségektől üldözve menekültek be a Kárpát-medencébe, ahol rabló hadjáratokkal zaklatták Európát. A primitív, barbár jelző már csak azért sem látszik megállni a helyét, mivel írásos dokumentumok alapján a magyarság 80 százaléka ismerte a rovásírást bő ezer évvel ezelőtt (amikor Európában az írástudók aránya körülbelül egy volt az ezerhez), másrészt pedig a hadjáratok sikeressége valószínűleg nem a brutalitásnak volt köszönhető, hanem az ellenfélénél fejlettebb haditechnikának. Érthető tehát a hiányérzet, mely a múlt megismerésére sarkall. Sokszor azonban elkeseredem, sőt felháborodom egyes irományokon, illetve az önjelölt aszfalttáltosok előadásain.
Az ügy szempontjából igen károsnak tartom ugyanis azt, ha túllőnek a célon, például amikor az egyiptomi hieroglifákból vélnek kiolvasni magyar kifejezéseket, vagy amikor azt bizonygatják, hogy Noétól Jézus Krisztusig a világtörténelem minden neves személyisége magyar származású volt. Kizárni ugyan nem lehet ezt sem, azonban nem ártana csínján bánni az ilyen tanok terjesztésével, hiszen egy eszmét úgy lehet a leginkább lejáratni, ha nevetségessé teszik azt. Párhuzamként felhozhatnám például, hogy semmi sem ártott annyit a természetvédelem ügyének, amint amikor unatkozó amerikai háziasszonyok az utcán tüntettek az ecetmuslicákon végzett, általuk állatkínzásnak minősített genetikai kísérletek betiltása érdekében.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!