2012. február 02., 09:442012. február 02., 09:44
Constantin Ostaficiuc minden bizonnyal a kolozsvári demokrata-liberális kollégáktól próbálja ellesni a technikát, csakhogy miközben ő számítógépes rajzokat lobogtatva, anyagi fedezet nélkül ígérget, a kincses város egy megépült arénával és egy épülőfélben lévő sportcsarnokkal a háta mögött feszül neki az idei választási kampánynak.
A két városban közös, hogy mindkettő nagy sporthagyományokkal rendelkezik, és mindkettőben régóta téma a sportberuházás. Kolozsváron idejében felismerték, hogy a helyiek többsége által kedvelt futballcsapat, az U felkarolásával csak nyerhet a politikum. A stadionépítési projekt kivitelezése a PDL 2008-as választási győzelme után gyorsult fel, és tavaly ősszel már át is adták az áfa nélkül mintegy 36 millió eurót felemésztő, 30 ezer férőhelyes arénát. Eközben Temesváron az önkormányzatok nem tudnak mit kezdeni az egy bukaresti spekuláns karmai között fulladozó Polival. A közgyűlések politikai vonalon megosztottak e kérdésben is, és egyik fél sem olyan erős, hogy a népakarat élére álljon.
Ostaficiuc most arra pályázik, ha ismét bedobja a köztudatba az új sportlétesítmények megépítését, a választópolgárok elhiszik, a megyei tanácselnök – akit amúgy az összeférhetetlenségi ügynökség nemrég eltiltott a további politikai szerepvállalástól – az az ember, aki megvalósítja a temesvári sportszeretők álmait. Tény, hogy felkarolt sportcsapatokkal vagy új sportlétesítményekkel is lehet kampányolni, de ez csak konkrét eredmények felmutatásával hozhat szavazatokat. A legfőbb kérdésre pedig hamarosan Kolozsváron kapjuk meg a választ: vajon a politikumnak is megéri-e megvalósítani az efféle álmokat? Mert kiindulópontként szolgálhat mások számára is, hogy a jelenleg rendkívül népszerűtlen kormánypárt, a PDL helyi szinten mennyit ment meg szavazóbázisából és presztízséből az arénának köszönhetően, és az mire lesz elég.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok