2012. február 02., 09:442012. február 02., 09:44
Constantin Ostaficiuc minden bizonnyal a kolozsvári demokrata-liberális kollégáktól próbálja ellesni a technikát, csakhogy miközben ő számítógépes rajzokat lobogtatva, anyagi fedezet nélkül ígérget, a kincses város egy megépült arénával és egy épülőfélben lévő sportcsarnokkal a háta mögött feszül neki az idei választási kampánynak.
A két városban közös, hogy mindkettő nagy sporthagyományokkal rendelkezik, és mindkettőben régóta téma a sportberuházás. Kolozsváron idejében felismerték, hogy a helyiek többsége által kedvelt futballcsapat, az U felkarolásával csak nyerhet a politikum. A stadionépítési projekt kivitelezése a PDL 2008-as választási győzelme után gyorsult fel, és tavaly ősszel már át is adták az áfa nélkül mintegy 36 millió eurót felemésztő, 30 ezer férőhelyes arénát. Eközben Temesváron az önkormányzatok nem tudnak mit kezdeni az egy bukaresti spekuláns karmai között fulladozó Polival. A közgyűlések politikai vonalon megosztottak e kérdésben is, és egyik fél sem olyan erős, hogy a népakarat élére álljon.
Ostaficiuc most arra pályázik, ha ismét bedobja a köztudatba az új sportlétesítmények megépítését, a választópolgárok elhiszik, a megyei tanácselnök – akit amúgy az összeférhetetlenségi ügynökség nemrég eltiltott a további politikai szerepvállalástól – az az ember, aki megvalósítja a temesvári sportszeretők álmait. Tény, hogy felkarolt sportcsapatokkal vagy új sportlétesítményekkel is lehet kampányolni, de ez csak konkrét eredmények felmutatásával hozhat szavazatokat. A legfőbb kérdésre pedig hamarosan Kolozsváron kapjuk meg a választ: vajon a politikumnak is megéri-e megvalósítani az efféle álmokat? Mert kiindulópontként szolgálhat mások számára is, hogy a jelenleg rendkívül népszerűtlen kormánypárt, a PDL helyi szinten mennyit ment meg szavazóbázisából és presztízséből az arénának köszönhetően, és az mire lesz elég.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok