2011. november 17., 09:062011. november 17., 09:06
Az ügyészség ugyanis ezúttal nem egy ellenzéki politikusra, hanem a vezető kormánypárt egyik erős emberére, a miniszterelnök bizalmasára csapott le. Rosszindulattal sem lehet tehát politikai leszámolásnak tekinteni a történteket. A kormánypárt vezetői hitelt érdemlően mondhatják: nincs politikai befolyás alatt a nyomozóhatóság, az ügyészek végzik a dolgukat, a hatalom pedig senki számára nem nyújt védőernyőt. De vajon ez-e a teljes igazság? Valami mintha mégis azt súgná, mélyebbre kellene kotorni. Amíg a bűnüldözés nem éri el a pártkasszák szintjét, addig nem egészen hitelesek a látványos letartóztatások.
Aligha hihető ugyanis, hogy Sorin Apostu kizárólag saját zsebre dolgozott volna. Valószínűsíthető, hogy az általa behajtott csúszópénz bizonyos hányada a Demokrata-Liberális Párt kasszájába folyt be. Ettől remélhette ugyanis, hogy háborítatlanul megkérheti a szerződések árát a polgármesteri hivatal beszállítóitól, ezért gondolhatta, hogy nem csap le rá a nyomozó hatóság. Ha pedig a pártját finanszírozta a csúszópénzekből, erről a párt vezetőinek is tudniuk kellett. Az ugyanis nem reális, hogy valaki többet ad be a közösbe, mint amennyit törvényesen keres. A pártfinanszírozási ügyek a demokrácia alapjairól szólnak. Romániában a demokráciát védő civil szervezetek évről évre felhívják a figyelmet arra, hogy a pártok lényegesen többet költenek, mint amennyi pénzük törvényesen lehetne.
Egy-egy párt választási kampányának a becsült költségvetése a legális keret többszörösét teszi ki. Ha tehát túlnézünk a megtisztulásról szóló politikusi szövegeken, azt láthatjuk, hogy a politika a korrupció legfőbb újratermelője. Meglehet, olyan pártautó szállítja a tévéstúdióba a magukat tisztességesnek láttató, Apostu fejét lóbáló politikusokat, amelyet a polgármester által begyűjtött csúszópénzen vásároltak. Eszem ágában nincs védeni Sorin Apostut: oda került, ahol a helye van. Letartóztatása azonban csak akkor üzenheti hitelesen, hogy Románia a jó útra tért, ha az ügyészség azt is megvizsgálja, hova csorgott el a behajtott csúszópénz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok