Balogh Levente

Balogh Levente

Antonescu: messiás, sírásó vagy egérút?

2025. március 21., 18:332025. március 21., 18:33

Igencsak magasra emelték a bukaresti kormánykoalíció politikusai – Kelemen Hunorral az élen – a tétet a májusban esedékes megismételt elnökválasztás kapcsán. Talán egy kicsit túl magasra is.

Hiszen Kelemen, majd Alexandru Muraru, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) politikusa arról beszélt: ha a hárompárti bukaresti kormánykoalíció közös jelöltje, Crin Antonescu nem nyeri meg a májusban esedékes, megismételt elnökválasztást, az a koalíció végét jelenti. Okfejtésük meglehetősen furcsa: szerintük egyrészt ha a koalíció jelöltje nem győz, az azt jelzi, hogy nem rendelkeznek kellő mértékű társadalmi támogatottsággal. Másrészt ha másvalaki nyer, az amúgy is megpróbál majd új, hozzá közel álló parlamenti többséget létrehozni, és ehhez akár a bizalmatlansági indítvány eszközét is bevetheti a hozzá közel álló párton vagy pártokon keresztül.

Ami meglehetősen furcsa, és kicsit

olybá tűnik, mintha már előre megpróbálnák megindokolni, miért nem viszi végig négy évre szóló mandátumát a koalíció az ezzel ellentétes ígéretek ellenére.

Hiszen az nem ritka, hogy egy koalíció támogatottsága a választásokat követő hónapokban, bizonyos népszerűtlen intézkedések nyomán csökken. De azért általában fontosabbnak szokás tartani az ország stabilitását annál, semhogy a népszerűségi mutatók romlása nyomán csak úgy a lovak közé dobja a gyeplőt a kormány, és lelépjen a színről.

Főleg úgy, hogy például az Antonescu elutasítottságát jelző közvélemény-kutatások kapcsán az a hivatalos álláspont, hogy nem azok a mérvadóak, hanem maga a választás – bár az azért elgondolkodtathatja a koalíciós illetékeseket, hogy egy felmérés szerint a polgárok többsége kis túlzással még egy öltönybe bújtatott méla dromedárt is alkalmasabbnak tartana a kormányoldal jelöltjének.

Különösen annál az RMDSZ-nél lehet most nagy a homlokráncolás, amely tizenegynéhány évvel ezelőtt még a magyarok ellen ágáló Antonescura panaszkodott a nyilvánosság előtt, hogy aztán ma a Mostantól minden másképp volt gombot benyomva beleálljon a népszerűsítésébe.

Amúgy igaz ugyan, hogy a koalíciós pártok felvállalták Antonescut, de azért a jelölt személye legalább annyira fontos, mint az őt támogató párt vagy pártok.

Vagyis

ha Antonescu veszít, azt jórészt saját magának köszönheti majd – igaz, az, hogy a koalíciós pártok nem mérték fel előre megfelelően, mekkora lehet a támogatottsága, valóban az ő felelősségük.

Ennek ellenére mégis furcsa, hogy ennyire „ráhúzzák” a koalícióra Antonescut, mintha élet-halál kérdése lenne, hogy ő nyer vagy sem. Hiszen annak ellenére, hogy a PSD és a PNL jelöltje is csúfosan leszerepelt a tavalyi, végül törölt elnökválasztás első fordulójában, még mindkét párt kormányon maradt az új koalícióban, sőt a miniszterelnök személye sem változott. Mint ahogy most sem változik majd a parlamenti matematika, bárki is győzzön májusban.

Vagyis

nem sorsszerű, hogy a koalíció is bukjon, ha képesek kitartani – és akarnak is –, és sikerül elejét venni az esetleges pártváltásoknak.

Úgy tűnik,

túl könnyelműen teszik az egész koalíció – és ezzel az ország – sorsát Antonescu személyétől függővé, már-már megváltói magasságokba emelik őt.

A fentebb vázolt logika szerint már most is messiásnak tekintik, aztán ha győz, akkor tényleg „megváltja” majd a koalíciót.

Ebben persze

felfedezhető némi mozgósító szándék is, amely egyrészt a választópolgárokat célozza, másrészt a pártok saját apparátusát, polgármestereit és helyi önkormányzati tisztségviselőit.

Abban reménykednek, azzal, hogy szinte már apokaliptikus jövőképet vázolnak fel Antonescu veresége esetére, a szimpatizánsok és a párt illetékesei is belátják majd: elemi érdekük, hogy támogassák a győzelmét. Előbbiek a szélsőségek hatalomba kerülésétől tarthatnak, utóbbiak pedig attól, hogy elesnek az állami forrásoktól.

Mindazonáltal

ez a koalíciós partnerek irányába is üzenet – mégpedig azt üzeni, hogy nem bíznak bennük, nem számítanak arra, hogy sokáig kitartanának jelenlegi szövetségeseik mellett.

Ami annak fényében, hogy a kiszivárgott hírek szerint a szociáldemokraták nem különösebben törik magukat abban, hogy beleálljanak Antonescu kampányába, sőt a liberálisok sem lelkesednek érte testületileg, illetve hogy az értesülések szerint a PSD elnöke nem akarta, hogy a határozott és igencsak önjáró Ilie Bolojan ügyvivő államfő legyen a közös jelölt, nem is csoda.

Márpedig ez valóban nem túl fényes jövőt vetít előre.

Ugyanakkor éppen azért, mert ekkora jelentőséggel ruházzák fel Antonescu szereplését, önbeteljesítő jóslatként könnyen lehet a koalíció sírásója is, amennyiben nem lesz képes győzni. Ha ugyanis már előre meglebegtetik, hogy a veresége esetén a koalíció nemigen működhet tovább, akkor az ő bukását egyenértékűnek tekintik az egész kormány bukásával.

Mindezek alapján

olyan, mintha az érintett politikusok valójában csupán valamilyen ürügyet keresnének, hogy egérutat nyerjenek a kormányzati pozícióból való „kimenekülésre”.

Mindez annyiban érthető, hogy a kormány megszorító intézkedései, amelyeket a hatalmas költségvetési hiány visszanyesése érdekében volt kénytelen elfogadni, jelentős elkeseredést váltott ki a lakosságban, és valóban hozzájárult a kormánypártok népszerűségének csökkenéséhez, illetve az ellenzéki pártok – különösen a radikális, szélsőjobb alakulatok és elnökjelöltek – támogatottságának növekedéséhez.

Ha a kormányoldal pártjai úgy értékelik, hogy ebben a helyzetben jobb lenne ellenzékbe vonulni, erre Antonescu veresége jó ürügy.

Mint ahogy arra is, hogy a koalíciós pártok valamelyike egy ellenzéki államfőjelölt győzelme esetén átálljon, és egy új parlamenti többség kialakításához ajánlja fel értékes szolgálatait.

Most tehát Crin Antonescu személye minden korábbinál nagyobb jelentőséggel bír a kormányoldal szempontjából. Aztán majd kiderül, hogy a koalíció messiása, sírásója vagy egérútja lesz.

Igaz, végső soron még mindig lehet egyszerre mindhárom.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Ferenc, a „magyaros” pápa

Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.

Balogh Levente

Balogh Levente

Árad a cián

A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.

Balogh Levente

Balogh Levente

Románia, a nem etnikai alapú magyarverések országa

Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.

Balogh Levente

Balogh Levente

Ukrajna: időhúzás, taktikázás és háborús riogatás

Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.

Páva Adorján

Páva Adorján

Békés együttélés a magyarellenességgel

Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.

Balogh Levente

Balogh Levente

De hova álljanak a románok?

A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.