2009. február 18., 10:222009. február 18., 10:22
A dunna megújuló energiaforrás. Az állam szociális alapon fedezi ugyan a napi pálinkaszükségletet, de az nem melegít 24 órán át. Már az emberiség kezdete óta voltak, akik megtermelték a javakat, és mindig akadtak, akik egy óvatlan pillanatban megszerezték maguknak. Ez ma már mindennapos. Anno levágták a kezét, akit rajtakaptak, manapság elküldik továbbképzésre. A tanfolyamot jó magaviselettel röpke 2-3 év alatt elvégzi, s szakértőként folytatja megkezdett hobbiját. Nem maradhat sokáig a nevelőintézetben, mert kell a hely a következő generációnak. Tanulmányi ideje alatt jobb esetben egy, de az is lehet, hogy két kollégájával kell megosztania ágyát. Így nem is csoda, hogy jól viselkedik, hátha hamarabb kijöhet. Szabadulás után, hamar visszailleszkedik a társadalomba. A régi kliensek még megvannak, szaktudása pedig kifinomult a pár éves tapasztalatcsere alatt. A kezdetben tűzifát és szalonnát gyűjtögető lassan áttér az embercsempészetre. Két ciklus a kiképzőben, és már hinti is a füvet a vidéki suttyóknak. Örök körforgás az élete, bemegy, lediplomázik, kijön. Minden alkalommal nagyobb üzletbe merészkedik, a veszély ismeretlen fogalom számára. Igaz, nincs mit vesztenie, csak egy törvénytelen gyerek és egy elhagyott szerető visz majd sírjára virágot. Egyébként kézenfekvő megoldás fegyintézetben tölteni a hidegebb hónapokat. Ingyenszállás, fűtött szoba, meleg étel, vidám társaság. Akinek szinte semmije sincsen, annak kétségkívül megéri. Ha üzletei bejönnek, meggazdagszik, ha nem, akkor is megoldódnak mindennapi gondjai. Csupán egyetlen szempontot kell szem előtt tartania, senki se sérüljön meg. A többi megy magától. Többen tesznek egy kis rossz fát a társadalom kandallójába, hogy a telet meleg helyen tölthessék. Jogaikat és a törvény adta lehetőségeket profi módon ismerik, csak jól járhatnak. Jövőjüket legfeljebb két napra tervezik előre, nem érdemes távlatokban gondolkodniuk, hisz túl sok a véletlen tényező. Nem kell aggódniuk, ha a nyugatiak nálunk építenek továbbképzőket, lesz majd kitől tanulniuk. Addig is konzultálnak az északi szomszédokkal, esetleg délnyugatra kirándulnak.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.