JEGYZET – A már unásig agyonemlegetett, de feladni semmiképpen sem akaródzó üres ígérgetések és ámítgatások mellett van még ennek a „dicsőséges” hazai közéletnek egy másik erősen berögzült szokása: a közvélemény kitapogatása.
2017. április 02., 22:552017. április 02., 22:55
Tökéletesen működött már a 90 előtti világban is, sőt talán épp akkor jutott el a csúcsra. Nagyon egyszerű az egésznek a menete: ha sok a gond és baj, elterelő hadműveletként valami óriási bődületet dobtak be, amin aztán az emberek jól elrágódhattak. Ha netán az egész rémhírből csak bejött valami, akkor is jóval kevesebb rémség lett, mint első hallásra, és úszhatott mindenki az örömben, hogy megmenekültünk.
A legeklatánsabb példa, amikor elhíresztelték, hogy személyenként kizárólag tíz négyzetméter dukál mindenkinek, az ezen felüli területre beköltöztetnek más családokat. Hónapokig csak erről lehetett mindenütt hallani, számítgatták az emberek, melyik kis tömbházlyukba írathatnák be a távoli nagynénit-nagybácsit, sikerül-e kijátszani a hatóság figyelmét és hasonlók. A helyzet „fokozódásának” lecsillapulásával aztán elaludt a lakterület problémája is, mindenkinek az örömére. Ez a mostani arrogáns, pimasz társaság pedig előszedi a sutból az apáiktól megörökölt módszert, hogy eltereljék más bajokról a figyelmet.
Ha nem tévedek, azt hiszem, van egy egész rémhírfaragó brigádjuk, s egy másik, aminek a feladata a gondosan kifaricskált rémhírek szivárogtatása. Ezek közös fedőneve a „források”, a papagáj tévéadók rájuk hivatkoznak. Amióta a választások után megkezdték áldatlan tevékenységüket, gyanúsan sok rémhír került a piacra. Csak találomra szemelgetek, a legelrugaszkodottabbakat választva: bedobták, hogy a külföldön dolgozóknak komoly összegekkel kell itthon is adózniuk; a bebörtönzöttek sztrájkokat és egyéb megmozdulásokat helyeznek kilátásba, követelve az új büntető törvénykönyv megalkotását és sürgős életbe léptetését, merthogy ezt már így nem lehet bírni; nemrég pedig a csipekkel átitatott, egészségügyi nyilvántartóval kombinált személyi azonosítóról szólt a fáma.
Az emberek háborognak, elégedetlenkednek – a rémhírbrigád pedig örvendezik: ezekkel törődünk, nem az ő közpénzlopási akcióikkal. És máris elérték céljukat: kitapogatták a közvéleményt, érzik, mi az, ami semmiképpen sem nyomható le a torkunkon, és mi az, amivel még érdemes próbálkozniuk. Némi kis finomításokkal, természetesen. Nem is értem, miért nem működtetik nyíltan a rémhírbrigádokat, miért kell annyit költeniük a fedőszervekre?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok