2012. augusztus 28., 07:162012. augusztus 28., 07:16
Nos, idén nyáron eszerint én is sótlan ladyvé váltam, mert én annyit még nem beszéltem időjárásról, mint most.
És nem is én kezdeményeztem! Ismerősök, családtagok, barátok, a sarki boltban az eladó, a taxis mind afelől érdeklődött, mi a véleményem a hőségről, a hirtelen jött lehűlésről, az esőről vagy a szárazságról. Még vitatkozni is lehetett róla. Mert vannak, akik nehezen viselik a kánikulát – mint például én –, de vannak, akik inkább a meleget részesítik előnyben a téli hideggel szemben. Harmincöt fokon felül nálam elkezdenek lassabban forogni a kerekek, de néhány ismerősöm és kollégám épp ilyenkor érzi elemében magát.
Én például sokkal szívesebben beszélgetek időjárásról, mint politikáról. Előfordul, hogy kedves jó barátok a legnagyobb ártatlansággal kérdezik tőlem, mit gondolok az aktuális helyzetről, hiszen tájékozott vagyok ugyebár. Remélem, még senkit nem bántottam meg, amikor az ilyen kérdésekre heves gesztikuláció mellett valami olyasmit válaszoltam, hogy nem, nem, ne most! Eszem ágában sincs egyrészt munkaidőn kívül ilyesmiről tárgyalni, másrészt megkockáztatni, hogy ellenkező politikai vélemények miatt egy sokéves barátságon fekete foltokat ejtsünk. Lehet, hogy a munkámnál fogva tájékozottabb vagyok, mint az adott barát, de nem hinném, hogy ő maga sokkal boldogabb volna, ha részletesen elmagyaráznék neki a mindennapi élete szempontjából teljesen irreleváns dolgokat, amelyek csak arra jók, hogy frusztrálttá és idegessé tegyék. Lehet, hogy izgalmasabbnak és színesebb egyéniségnek tűnnék a társaságomban, ha néhány sarkos véleményt megfogalmaznék a múltbeli és jelenlegi politikai szcénáról, de ezt inkább megtartom munkaidőre. Asztaltársaságnál úgy kerülöm ezt a témát, mint a csípős levest. Hiszen szárazság van, kánikula van (volt), hirtelen lehűlés van, klímaváltozás van (egyesek erről is szeretnek vitatkozni). Nem látok benne semmi kivetnivalót, ha ezt is kibeszéljük a magunk kis személyes témái mellett. Főleg uborkaszezonban.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.