Kiss Judit
2019. április 11., 09:032019. április 11., 09:03
2019. április 11., 09:052019. április 11., 09:05
Ilyenkor, április 11. körül beáramlik a közösségi oldalak virtuális sikátoraiba, feltűnik a képernyőkön, felcsendül a tévé- és rádióadókon keresztül, színház- és osztálytermekben, az utcán, kilép a nyomtatott könyvek lapjairól és mindennapi rejtőzködései búvóhelyéről: az érdeklődés homlokterébe kerül a vers.
Mióta az év egy meghatározott napján kiemelten felhívják a figyelmet egyéni és társadalmi létezésünk legkülönfélébb szegmenseire, például a környezettudatosságra, a Föld értékeire, a nevetésre, a különféle betegségekre – egy-egy terület reflektorfénybe kerül 24 órára. Megeshet, hogy az egynapnyi, tiszavirág életű, „megszervezett” figyelemnek köszönhetően, talán hosszabb időre.
A költészetnek a hétköznapin felülemelkedő természetéből, varázsából adódóan különleges, megfoghatatlan a kiterjedése, így egészen sajátos dimenziókat tölt be. Ahogy Kosztolányi mondta, a líra „a véletlen tündéri ajándéka”, „mindannyiunk anyanyelve, hiszen az emberiség előbb tudott versben beszélni, mint prózában”. Mint ilyen, a vers akár imaszerűnek is tekinthető, hiszen végigkísér bennünket világnapokon innen és túl szinte mindig, csecsemőkortól kezdve a gyermekkoron át, kamaszkori lázadásaink verssorszerű felkiáltásaiban, a felnőttkori rezignált magányban éppúgy, mint vigaszként a kétségbeesésben, együtt érző dallamként a boldog őrületben. Még akkor is végigkísér, ha nem irányul rá nap mint nap figyelmünk erőteljes ragyogása. Végigkísér, hiszen a lírai alkotás – legyen az klasszikus vagy kortárs, íródjon bármilyen nyelven – a mindannyiunk lelkében, gondolataiban ott lakozó kimondhatatlannal rokon. A jó vers pedig kortalan üzenetével rabul ejtheti az olvasót akkor is, ha kettő, húsz, száz vagy akár ezer éve írták, hiszen azt érezhetjük: a költő pontosan tudta ugyanazt, ami itt és most bennünk, a mi belső univerzumunkban zajlik.
És vajon mi a helyzet manapság a verssel? Sokan mondják, hogy a pénz, politika, fogyasztás, a szélsebesen áramló információ uralta világunkban egyre kevésbé jut tér, idő a kultúrának, így a költészetnek is. Azt is gyakorta emlegetik, hogy a digitális bennszülötteknek nevezett ifjú generáció tagjai egyre kevesebb irodalmat olvasnak, persze verset is. Azt is hangoztatják, üdvösebb lenne, ha az oktatásban inkább a kortárs lírán keresztül közelítenének a fiatalok a klasszikusok felé, és nem fordítva, ahogyan azt általában teszik. És sokan vélekednek úgy, hogy a kortárs költészet gyakorta „önmagába fordul”, belterjessé válik, csak elvétve képes megszólítani szélesebb tömegeket, a költők sokszor inkább önmaguknak és egymásnak írnak, a mai verset pedig kevesen „fogyasztják”.
El lehet mindezen töprengeni, hiszen ezeknek a vélekedéseknek lehet némi igazságtartalmuk. De a vers ma is, akárcsak az emberiség történetében mindenkor, élő, lüktető, népszerű, és a számokban, pénzben mérhető könyveladások csökkenése ellenére megtalálja a maga útját a közönséghez. Ma esetleg sokan nem könyvlapokról olvassák, hanem képernyőn, esetleg meghallgatják az interneten megzenésített formában. Így a jó vers ma is elfoglalja az emberek lelkében, gondolataiban ugyanazt a helyet, amit évszázadokon át mindig is birtokolt. A hétköznapok verstelen valóságában legtöbbször megélhetésért botorkálunk vagy rohanunk, és nem marad időnk átadni magunkat semmiféle lírai varázslatnak. Azonban egész biztosan ott rejlik mindannyiunkban, ha másként nem, hát búvópatakként a költészet ősi és mindenkori, megszentelt mágiája. Ott rejlik és szomjazunk is rá. Hiszen a vers semmivel sem pótolható.
Balogh Levente
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Balogh Levente
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Páva Adorján
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Gazda Árpád
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Balogh Levente
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Balogh Levente
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Rostás Szabolcs
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!