2009. március 31., 11:052009. március 31., 11:05
Válságkezelő csapatunkat nagy körültekintéssel válogattuk ki. Miniszterelnök-helyettesnek az utánam következő honalapítót (IV. Béla) jelölöm, sőt kikötöttem, hogy a vallásügyi és nemzettudat-építési tárcát nem kaphatja más, mint Szent István király. (Fontos tisztségek, jobb a családtagokra bízni.) Itt fejezem ki sajnálatomat, hogy Batthyány Lajos, aki elsőként került szóba miniszterelnök-jelöltként, személyes okok miatt nem vállalta a miniszterelnök-jelöltséget. (Druszájához hasonlító neve és bajusza miatt félt, hogy mindenkinek a Batthyány-csomag jut majd eszébe második kormányáról.) Az ő javaslatára kértem fel Kossuth Lajost a pénzügyminisztérium élére. Batthyány ötlete Széchenyi István is (munka- és közlekedésügy).
Az igazságügynél és rendvédelemnél Hunyadi Mátyás igazságossága plusz Deák Ferenc jogtudása és bölcsessége a siker garanciája. A gazdasági tárcát valamelyik Bethlen kapja (Gábor vagy István). Mindketten eredményesek a konszolidáció területén. Egy hölgyet is beválogattunk a csapatba. Közfelkiáltással fogadtuk el a Családügyi, Esélyegyenlőségi és Népjóléti Minisztérium vezetőjeként a nép iránti szeretetéről híres háromgyerekes családanyát, Árpádházi Szent Erzsébetet. Nobel-díjas is tagja kormányunknak: az egészségügy dr. Szent-Györgyi Albert felelőssége lesz. A közoktatás és kutatás Bolyai János feladatköréhez tartozik. A haza védelmét Hunyadi János irányítja, neki Dobó István és Zrínyi Miklós fog segíteni. A sportélet csúcsa meg ugyan ki más lehetne, mint Puskás Ferenc? (Gerevich Aladár és Papp Laci sportszerűen átengedték a helyet Öcsi bácsinak.)
Vezérek! Vitézek! (Hoppá, ez már nem jó...) Polgártársak! (Ez már jó!) Mi már bizonyítottunk. A legjobb szakértők vagyunk. Adjátok meg az esélyt, hogy ismét bizonyíthassunk! Programunk egy mondatban: „Dolgozni, dolgozni, dolgozni!”
Most kaptuk a hírt a Fennvalótól, hogy a feltámadási engedélyt megkapjuk. A nép 100% mellettünk van. Már csak a képviselők pozitív szavazatára várunk. Bizalmat szavaz-e az Országgyűlés az Árpád-kormánynak, vagy sem?
Árpád vezér (bocsánat) Álmosfia Árpád független miniszterelnök-jelölt
Kelt a honfoglalás 1113. évében, a mennyei ópusztaszeri tanácskozásunkon.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.