2009. november 06., 11:362009. november 06., 11:36
Márpedig a Nemzetközi Valutaalap és a többi hitelező az állami kiadások lefaragása mellett ezt szabta feltételül az esedékes hitelreszletek folyósításához. A helyzet tarthatatlanságával természetesen a politikai elit is tisztában van, arra azonban képtelen, hogy a jelenlegi patthelyzeten túllépve próbáljon megoldást találni.
A parlament csak pótcselekvésre volt képes: felhatalmazta az ügyvivő kormányt, hogy beterjessze a költségvetés tervezetét – majd gyorsan belátta, hogy ez annyit ért, mint halottnak az aszpirin, mivel alkotmányellenes döntés volt. Jelen állás szerint a lehetséges megoldások a következők: alkotmánymódosítás, vagy végre sikerül olyan miniszterelnököt találni, aki elfogadható a parlamenti pártok többsége számára.
Az eddigiek alapján azonban egyik sem tűnik valószínűnek: sem Băsescu, sem az ellenzék nem hátrálhat meg jelentős arcvesztés nélkül – ez pedig most, az elnökválasztások előtt végzetes lenne számukra. Az alkotmány módosításához pedig szintén hosszas előkészítés és politikai konszenzus szükséges. Ott van még az a harmadik lehetőség, hogy a politikai pártok megállapodnak: vállvetve támogatnak egy közösen kidolgozott tervezetet, amit beterjesztenek az IMF elé, vállalva, hogy bármelyik oldal is kerül ki győztesen a kormányfői tisztségért vívott küzdelemből, megvalósítja azt, és utólag, egy teljes jogkörökkel rendelkező kormány megalakulását követően legitim körülmények között is elfogadja a parlament.
Most ennél több engedményre egyik oldal sem tűnik hajlandónak – és még ha ez megvalósul, akkor is szurkolhatunk, hogy az IMF elfogadja a megoldást, és folyósítsa a várt hiteleket. Igaz ugyan, hogy ezzel legitimálná az államfő parttalan hatalmi ambíciói nyomán beállt exlex állapotot, de legalább elejét venné, hogy éhséglázadások törjenek ki egy uniós tagállamban. És már ez is több, mint semmi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok