2010. március 05., 10:372010. március 05., 10:37
A kezdeményező ugyanakkor azzal érvel, nem tisztességes, hogy az állatkínzók fogadhatnak ügyvédet, az állatok pedig nem. A román ügyvéd hasonló indokkal százezer aláírást szeretne összegyűjteni, a törvénykezdeményezés ezek megléte esetén kerülhetne a parlament elé. Na mármost nem mondhatom, hogy ne lennék állatbarát, azonban a harcos állatvédő szervezetek legalább annyira bírnak idegesíteni, mint a megélhetési jogvédők, akik alapítványi pénzekért cserében rendkívüli mértékben képesek aggódni elnyomott embertársaikért. A harcos állatjogi aktivisták vélhetően túl sokszor nézték meg a Kisvakond című rajzfilmet gyerekkorukban, esetleg túlságosan komolyan vették a Bambit és a 101 kiskutyát, ezért aztán felnőtt fejjel is azt képzelik, hogy minden utcasarkon egy-egy Szörnyella de Frász leselkedik. A mai korszellem egyes alakítói pedig, akik gyakorlatilag fetisizálták a jogkiterjesztést, csak bátorítják őket, úgyhogy a végén már lassan egy csupasz csigának is legalább annyi joga lesz, mint nekünk, és minden lépésünket figyeli majd az állatpolgári jogok biztosa. Azért kíváncsi lennék, hogyan is képzelik a jogszabályt kezdeményező ügyvédek az állati ügyvéd szerepét. Esetleg rendes bírósági pereket szeretnének, ahol a vádlottak padján ott ül az állatkínzó, a vadász vagy a böllér, a felperesek padjában pedig az elnyomott kóbor kutya, guppi vagy küszvágó csér? Meg azt is szeretném tudni, milyen cselekedetek lesznek büntethetők? Ha például egy háziasszony eltakarítja a pókhálót, az jogtalan kilakoltatásnak minősül? A gyógyszert szedő betegeket meg a baktériumok jelenthetik fel tömeggyilkosságért? Ha pedig valaki elfelejti megetetni az aranyhörcsögét, és az elpusztul, gondatlanságból elkövetett állatöléssel állunk szemben? Persze vélhetően csak arról van szó, hogy az ötletgazda ügyvédek egyszerűen nem állják meg a helyüket az emberek között, ezért fordulnak az állatokhoz. Azok úgysem panaszkodnak, ha elveszítik a pert. Hacsak fel nem lép az érdekükben egy másik állatügyvéd.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.