2011. december 05., 09:272011. december 05., 09:27
Kész is: Drága Angyalka, hozzál nekem... A felnőttek pedig?! Ők nem álmodoznak, nem írogatnak leveleket, két lábbal a földön járva, legföljebb nosztalgiázásból idézik fel a hajdani angyalvárást. Az viszont, aki tudja, hogy sajnos nem lesz miből teljesítenie a csemeték levélben leírt kéréseit, egymásnak meg végképp nem fognak tudni meglepetésajándékokkal kedveskedni, az felnőttfejjel is várni kezdi a hószárnyú angyalkát. Ismét hinni kezd a csodában. S amikor az megérkezik, vagy érkezőben van, akkor elveszti a fejét, kitárja szívét-zsebét. Bármire képes volna, hogy örömet szerezhessen szeretteinek. Az álangyalok serege pedig lecsap. Nem suhogó szárnyakon érkeznek, hisz más világ van: mobilon üzennek. Röviden és velősen: szerencsés nyertesnek szólítják a telefon tulajdonosát, és értesítik, hogy valamilyen gépi sorsolás folytán tetemes valutaösszeg tulajdonosa... lehet.
Mindössze egy-két apró lépést kell megtennie a gazdagságig. Ha felhív egy bizonyos számot, ott megmondják a teendőket. Szegény csodaváró elrebeg egy röpke hálaimát (ennyit igazán megérdemel a telefonangyalka!), és máris nyomogatni kezdi a gombokat. Hogy hallja az utasítást, és minél hamarabb pénzéhez juthasson. Bevallom, hogy néhány évvel ezelőtt sikerült engem is bepaliznia a telefontársaságnak, egyetlen SMS távolságába helyezve a nyereményt, amiből bizony több üzenet is lett, míg meg nem untam az egészet, a következő hónapban pedig – örök életre okulva – ki nem fizettem a válaszküldések tetemes számláját. Most viszont már nem a telefontársaság szerencsélteti a szegény balekot, hanem a kőkemény szélhámosok.
Pórul jártak szégyenlős vallomásából tudom, milyen jól kigondolt a módszerük: egy bankszámlára be kell fizetni egy összeget, mert csak úgy lehet megkapni a nagy nyereményt, majd befizetés után postázni az eredeti számlát egy címre. A csodaváró teljesíti a feltételeket, néhány nap múlva viszont még kell „valamit” fizetni, ami önmagában nem elhanyagolható összeg, de a nyereményhez képest semmiség, megteszi ezt is... aztán ütheti bottal az „ajánlattevő” és a befizetett pénz nyomát. A telefonon már csak a robothang válaszol, se angyal, se csoda. És csodaváró is – talán – eggyel kevesebb lesz ezek után.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.