2011. november 23., 08:552011. november 23., 08:55
Persze az állatvédők most gyilkosokat látnak azokban a képviselőkben, akik bő két évtizednyi halogatás és vita után végre vették a bátorságot, és belátták: csak szigorú törvények segítségével lehet megszüntetni egy olyan veszélyforrást, amely már több tragédiát okozott.
A gazdátlan ebek sorsáért aggódó aktivisták azért sírták el magukat a parlamentben, mert a rendelkezés értelmében az önkormányzatok népszavazás vagy közvélemény-kutatás útján a település lakosainak engedélyét kérhetik arra, hogy elaltassák a befogott, magukra hagyott állatokat. Mivel arra az aktivistáknak sincs kapacitásuk, hogy a városokban kóborló több százezer példányt ivartalanítsák, majd egy menhelyen életük végéig eltartsák, maradnak az aláírásgyűjtések, a villámcsődületek, a felvonulások és tüntetések érzékeny lelkületű világsztárok bevetésével. Ugyanis egyesek elvi kérdést csinálnak az egészből, és sehogy sem akarják megérteni, hogy a kis nedves orrú teremtmények már nem áldozatok: nem ritka, hogy sötétedés után falkákba verődve őrzik területüket, amelyet a tömbházakba szorult kedves nyugdíjasoknak vagy egyszerűen a kukáknak köszönhetnek. Vannak olyanok – és most emberekről beszélünk –, akik zombifilmszerű élményekkel gazdagodnak egy-egy ilyen találkozáskor, de a balszerencsésebbek – a statisztikák szerint évente több ezren – nem ússzák meg harapások és a támadás okozta, akár életre szóló sokk nélkül.
Pedig ebben az esetben is kell lennie egy, finoman szólva ízlésbeli határnak, amelyen túl a szeretet, a jóhiszeműség, a kíméletesség szajkózása már aljas visszaélés a fogalmakkal. És napjainkban sajnos egyre többen vannak affélék, akik unalmukban, egy internetes listára feliratkozva jogvédőkké válnak, és a számítógép mögül, vagy ha kell, utcára is vonulva, a valóságérzet teljes hiányában véleményt nyilvánítanak kényes kérdésekben. A legszomorúbb az: akkora hatalmuk van, hogy mint a fenti példa is mutatja, akár több évtizeden keresztül megakadályozhatják egy sürgős válaszlépés meghozatalát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok