2012. június 06., 11:312012. június 06., 11:31
A választás lehetőségét felkínáló magyar pártok az új versenyhelyzetben tudatosan hívják fel a figyelmet a legnagyobb rivális hibáira, gyenge pontjaira, hiszen éppen azért van keresnivalójuk a politikai palettán, mert ezeket bizony nagyon sokan és sokszor felrótták már a rangidős érdek-képviseleti szövetségnek. A negatív kampány egy jól ismert marketingtechnikai fogás a politikában is, amelyet a szakma semlegesként kezel, azaz nemcsak a „rosszak” fegyvere, ugyanúgy lehet jól, eredményesen és – egy kis humorral fűszerezve – még rokonszenvesen is művelni. Az RMDSZ azt a védekező taktikát választotta, hogy megpróbálja elhitetni, az EMNP vagy az MPP csak a sárdobáláshoz ért, miközben a szövetség „a jó fiúként” azt próbálja közvetíteni, amit pozitívumként lehet felmutatni. Ezzel nem is lenne baj akkor, ha a pártkommunikátorok valóban elhinnék, az általuk megvalósításoknak nevezett foldozgatások meghozzák a várt sikert.
Merthogy egyre világosabb: még maguk sem bíznak ebben, hiszen ahogy közelednek a választások, egyre inkább kiüt rajtuk a zsigeri félelem. Ugyanis mással nem lehet megmagyarázni azt a rendkívül meggondolatlan kommunikációs fordulatot, amely segítségével az utolsó métereken azt akarják elhitetni, ha nem a tulipánra ütjük a pecsétet, akkor gyakorlatilag a magyarellenes balliberális erőkre szavazunk.
Akkor hogy is van? Éppen a szövetség választási szlogenjének ellentmondva: mégsem számít minden magyar? Csak az, aki az RMDSZ-re szavaz? Pedig előre borítékolható, hogy közösségünk jelentős hányada vasárnap nem fog a tulipán jelére voksolni. ők nem számítanak, sőt immár ellenségek? Sokan otthon maradnak, pontosan azért, mert már egy jó ideje nem érzik magukat tartalékos pártkatonáknak, akiket négyévente a fülkékbe rendelnek a vezérkar pozícióinak megtartása érdekében. És igazuk van akkor, amikor úgy érzik, ennél azért nagyobb odafigyelést érdemelnek.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.