Tulajdonképpen visszatértünk a rendes kerékvágásba. Az utóbbi három évben ugyanis folyamatos volt a politikai válság. Ha nem az éppen aktuális kabinet bukott, akkor néhány miniszternek kellett mennie. Klaus Johannis álmából zajra ébredve azonnal elkezdi a Mondjon le kezdetű monológot, teszi ezt olyan lassan, hogy közben szépen visszaalszik.

Miután a titkosszolgálatokkal megerősítő „független” igazságszolgáltatók gondoskodtak a miniszterelnököket bátran váltogató Liviu Dragnea rácsok mögé helyezéséről, ki tehet az újabb kormányválságról? Viorica Dăncilă lassan megerősödött. Népszerűségi csúcsokat ugyan nem döntöget, de kormányfőként, a hatalmon lévő formáció vezetőjeként és államfőjelöltként számolni kell vele.

Márpedig a nagy méregkeverő Victor Pontának elviselhetetlen az őt korábban megpuccsoló párt lassú magához térése. A szinte kizárólag szociáldemokrata árulókból álló Pro Románia párt bosszútól hajtott vezére most látta elérkezettnek az időt Dăncilă eltávolítására vagy meggyengítésére. A súlyos európai parlamenti kudarc után kizárólag a politikai túlélés legjobb módját kutató Călin Popescu-Tăriceanu úgy örült Pontáék szövetségi ajánlatának, mint elanyátlanodott kölyök a vidámparki belépőnek. Az ALDE csinos tőrdöféssel jelezte Dănciláéknak a szerelmi kaland végét.

Innentől kezdve Dăncilă lemondhat, megbuktathatják a parlamentben vagy túlélheti a szavazást, s béna kacsaként, a székéhez mindenáron ragaszkodó kormányfőként vághat neki az elnökválasztásnak. Mindhárom eset vezető politikusi karrierjének végét jelenti, s ezzel tisztában vannak a szociáldemokraták is. A jövő év tavaszán elképzelhető előre hozott választások, avagy a 2020 őszén esedékes menetrend szerinti megmérettetés után a baloldali térfélen megkerülhetetlen, de akár főszereplői pozícióba is kerülhet Ponta pártja, esetleg pártszövetsége.

Mindeközben a jobboldalon már októberre elmérgesedett viszonyokra lehet számítani, hiszen Dăncilă kilövésével vagy végzetes megsebesítésével feltartóztathatatlanul megvalósul a Johannis–Dan Barna párharc az elnökválasztás döntő menetében, ott pedig nem fogják kímélni egymást az önjelölt korrupcióellenes élharcosok. Ha olajozottan működik Ponta csapdája, Ludovic Orban PNL-elnök – az USR „baráti” segítségével – könnyen belesétálhat, azaz elvállalhatja a Dăncilă-kabinet megbuktatása után a miniszterelnökséget valós parlamenti háttér nélkül.

Az ebből következő garantált sikertelenség már a jövő év elejére leépítheti a PNL stabilnak látszó előnyét, s három pólusú – PNL, USR, illetve az addigra majdnem fej fej mellett álló, esetleg már egymásra is találó PSD és Pro Románia – versengést eredményezhet. Akkor pedig a választások utáni koalíció összetételét ismét a pillanatnyi érdek fogja meghatározni.