2010. augusztus 13., 11:592010. augusztus 13., 11:59
Az borítékolható volt, hogy az ENSZ nem tud mit kezdeni három magyar civil szervezet árnyékjelentésével, amelyben a sérelmek felsorolása mellett a Székelyföld autonómiáját is kérik, hiszen ebben a kérdésben továbbra is az egyéni, nem pedig a kollektív jogok szavatolása számít etalonnak. Ez annak tudható be, hogy az ENSZ számos befolyásos tagállamának területén él jelentős számú kisebbség, ezért a kollektív jogok még egy ideig bizonyosan vörös posztónak számítanak az országuk területi épségét féltő politikusok szemében.
Az árnyékjelentés ugyanakkor mégsem tekinthető értelmetlennek, hiszen mégiscsak sikerült egy rangos nemzetközi fórum elé tárni a romániai magyarok problémáit. A román diplomácia egyébként ismét zseniálisat húzott, amikor a kisebbségek helyzetéről szóló hivatalos kormányjelentést bemutató delegáció vezetőjévé egy magyart tett meg, és a küldöttség tagjai között is voltak magyarok. Ezzel számos bírálat élét csorbították. Mint ismeretes, a két küldöttség magyar tagjai egymást is bírálták , egyfelől a megfelelési kényszer, másfelől a túlbuzgóság miatt. Mindenesetre jó, hogy két, egymást kiegészítő jelentés került a testület elé. A sikert – amennyiben valóban lesz majd a kisebbségi törvény elfogadását szorgalmazó ajánlás – nem szabad alulbecsülni, de túlértékelni sem.
Hiszen egy ajánlás még nem kész törvény, és a jogszabály elfogadásáig még számos, hatékonyságát csorbító módosítást szenvedhet el. Ha pedig elkészül, akkor is csak annyit ér, amennyit betartanak belőle. A magyar politikai és civil szervezetekre így továbbra is jelentős erőfeszítés vár. Egyrészt annak megakadályozására, hogy a törvény csupán a kisebbségek helyzetén valójában nem, vagy csak alig javító kirakatelem legyen. Másrészt viszont az sem lenne szerencsés, ha beigazoldónának a vádak, és valóban csak egyetlen politikai szervezet számára biztosítana ellenőrizhetetlen monopóliumot a romániai magyarság ügyeinek vitelében.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.