Jobbító szándékkal illette kritikával a minap egyik olvasónk az oktatásban küszöbön álló átszervezésekkel kapcsolatos cikkünket, mégpedig azért, mert szerinte fölöslegesen igyekeztünk sokkolni címbeli, brutális megszorításokat vizionáló kijelentésünkkel.
2013. december 17., 19:422013. december 17., 19:42
Megengedve, hogy a „brutális” kifejezés talán nem volt a legtalálóbb a tanügy finanszírozásának állapotát ecsetelő ankétunkhoz, utólag is azt valljuk: pillanatig sem állt szándékunkban a téma szenzációhajhász, bulvárszerű megközelítése. Sőt azt se bánnánk, ha nem nekünk lenne igazunk, és a végén kiderül: a romániai oktatás egén – enyhe képzavarral élve – nem gyülekeznek sűrű, sötét felhők.
Csakhogy sajnos ennek az ellenkezője igaz. Nem véletlenül zúgolódik a hazai pedagógustársadalom a tervezett megszorítások ellen, amelyek eredője az, hogy az oktatási minisztérium már nem nyújt többletfinanszírozást azoknak a tanintézeteknek, ahol a nemrég bevezetett, fejkvóta alapú normatív rendszer nem fedezi a béralapot. De az átszervezések nemcsak a szakmát – tanárokat, oktatási szakértőket, iskolaigazgatókat – töltik el aggodalommal, hanem a hasonlóképpen érintett szülőket is, akik közül nagyon sokan hozták ezekben a napokban az érintettek tudomására, hogy határozottan ellenzik gyermekük iskolájának másik tanintézettel történő összevonását.
A legelkeserítőbb, hogy a minisztérium és a tanfelügyelőségek, no meg a forráshiányra panaszkodó önkormányzatok pénzügyi szempontoknak vetik alá az iskolakérdést. Magyarul: az oktatáson próbálnak spórolni. Holott egy társadalom akkor követi el a legsúlyosabb hibát, ha nem látja be, hogy az oktatás színvonala alapvetően hozzájárul a gazdaság növekedéséhez, a szegénység csökkentéséhez, egyszóval az ország gyarapodásához. Miközben Európa fejletteb felében ezt régen felismerték, nálunk jövőre a legjobb esetben is csak a hazai össztermék 3,7 százalékát fordítják oktatásra-kutatásra, ami jóval alulmúlja az uniós átlagot.
Persze a korszerű, magas színvonalú oktatás nem csak pénzkérdés, ám ha a fiatal nemzedék nevelésére szánt forrásokat kizárólag a szűkre szabott fejkvótában mérik, ne csodálkozzunk, ha előbb-utóbb nem lesz, aki megtervez egy autópályát. Aminek megépítésére amúgy se futná...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!