2012. június 06., 11:302012. június 06., 11:30
Úgy teszünk, mintha... Pedig az utóbbi években valami megváltozott, valamit nem vettem észre, eltáthattam a számat, máshová néztem, nem tudom: az addig magánéletnek hitt eseménysor, vagy legalábbis annak java része – kiköltözött az utcára. Még a sarokig sem kell elmennem, máris jön velem szembe egy gondolataiba mélyedő alak, aki szinte észre sem veszi, milyen önfeledten tömi magába a zacskóból előhúzott perecdarabokat. Mögötte másik kettő, szenvedélyesen vitatkoznának, ha nem volna mindkettőjük szája tele valamiféle rágnivalóval. Arcukon látszik az indulat, de előbb meg kell csócsálni a sós vagy édes kekszet, utána meghúzni a félliteres pillepalackot és folytatódhat a vita. A másik oldalon vidám ificsapat, mindeniknél fagylaltos pohár, ki műanyag kanálkával eszeget, ki csak úgy „szőr mentén” nyalogatja a hideg édességet, ami csepeg össze-vissza, a fiatalok meg nagyokat nevetnek, amikor a másik felsőjén éktelenkedni kezd a fagyifolt. Miközben a másikon nevetnek, ők is leeszik magukat, sebaj, majd anyu otthon kimossa. A sarkon félrehúzódva öltönyös fiatalember, aki épp azzal kínlódik, hogyan oldja meg a mindössze két kezére eső három fognivalót, de úgy látszik, van már gyakorlata, mert amíg a telefont a füle és a felhúzott válla közé illeszti, aktatáskáját hóna alá kapja, a másik kezében lévő jókora pizzaszeletet pedig ügyesen ketté hajtja, hogy beszéd közben is könnyen ehessen. Nagy a kísértés, hogy mintha csak bámészkodnék, ácsorogjak a közelében addig, amíg a nyílt utcán elköltött ebéd után előhúzza az üdítőt vagy ásványvizet, hadd lám, hogy oldja ezt is meg. De aztán inkább továbbmegyek, hátha még ennél is érdekesebb helyzeteket sikerül meglátnom. Nem árt ugyanis tanulmányoznom ezeket az utcán evő-ivókat, mert ki tudja, mikor fog énrám is törni a farkaséhség, hogy abban a percben táplálkozni kényszerüljek, vagy mikor leszek én is olyan fontos ember, akinek annyi ideje sincs a folyton csengő és csengetett telefonoktól, hogy otthon, asztalhoz ülve költse el mindennapi eledelét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok