Ady a csillagösvényen

 A kocsin ugyanis a Hajdúságot egy hajdú vitéz, a székelyeket a csillagösvényről földre érő Csaba királyfi, Bihart pedig Ady Endre jelképezi. Persze az elv, amely alapján Bihar és Hajdú-Bihar immár hagyományosan közösen indítandó kocsijába Hargitát is bevette  – a nemzeti összetartozás –, szép és nemes, de ennél nagyobb össznemzeti történelmi-kulturális-szimbolikus katyvaszt akkor is nehéz lett volna összehozni, ha egy sámándobos-hátrafelé nyilazós ősmagyarszubkultúra-rajongót és Alföldi Róbertet kérték volna fel, hogy közösen rendezzék meg az augusztus 20-i központi ünnepségeket a Kossuth téren. Adyról ugyanis sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy a mitologikus alapú nemzet-önmeghatározás híve lett volna – amelynek egyik jelképe Csaba királyfi –, speciel nem. Sőt a maga korában épp azon, progresszívnak nevezett szellemi körhöz tartozott, amely épp az ilyen, általuk múltba révedőnek és búsongó mélymagyarnak tartott jelképekre alapozó gondolkodáson akart túllépni. Mai szóhasználattal akár balliberálisnak is mondhatnánk – bár látva, hogy mit műveltek az e jelzővel illetett tábor mai képviselői az országgal és a nemzettel, vélhetően nehezen vállalna velük közösséget.

Önmagában persze mindegyik alak nyugodtan használható az illető régió jelképeként – ennél a triónál azonban már tulajdonképpen az sem igazán lett volna sokkal rosszabb, ha a sztereotípiák alkalmazását odáig gördítik az illetékesek, hogy Adyt úgy ábrázolják, amint székely bicskával debreceni kolbászt szel, vagy ha Csaba királyfit úgy jelenítik meg, hogy hajdúsági szürke marhákat terel a csillagösvényen a nagyváradi vásárba. Ha már Adyt kellett ábrázolni, akkor hamarabb helyezhető mellé mondjuk Csokonai és Tamási Áron, mint egy mondabeli figura, még akkor is, ha legendás költő. Szóval szép ez a nemzeti összetartozás, meg a közös gyökerek fölfedezése és megünneplése, elvégre a több évtizednyi kommunista agymosást végre jóvá kellene tenni, de a jelek szerint megint sikerült átesni a táltosló túlsó oldalára. A nagy gyökérkutatás során a fejekben egyre jobban összekeverednek a fiktív és a történelmi alakok, események. A nemzet virágkocsiján meg együtt utazik Ady, Csaba királyfi meg a hajdú vitéz, az alföldi és a székely, de lassan azt sem tudják, honnan jönnek, és merre is tartanak. Viszont legalább szigorúan a csillagösvényen haladnak.