2011. szeptember 26., 09:412011. szeptember 26., 09:41
Ami a bikkfanyelven túl annyit tesz: határozott igényt fogalmazott meg az önálló palesztin állam létrejötte érdekében, és elmondta a világnak, nemcsak arab, hanem palesztin tavasz is van. De Abbász metaforája itt nem ért véget: az elnök ellátogatott a palesztin nemzeti mozgalom történelmi vezérének, Jasszer Arafatnak a síremlékéhez is. Most még persze képtelenség megjósolni, pontosan hová vezet a palesztin vezető által a világ nagyhatalmainak felterjesztett „útiterv”, mikor lesz ebből független állam. Az ENSZ-főtitkárnak átnyújtott kérelem azonban mindenképpen történelmi jelentőséggel bír a mintegy fél évszázados izraeli–palesztin konfliktus rendezését célzó erőfeszítések sorában. Abba a békefolyamatba illik, amelyet éppen Arafat indított el 1974-es, ugyancsak az ENSZ plénuma előtt elmondott sokat idézett beszédében. „Egy olajágat tartok az egyik kezemben, a másikban pedig egy szabadságharcos fegyverét. Ne engedjétek, hogy az olajág kiessen a kezemből” – hangzottak 36 évvel ezelőtt a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjének jelképes szavai. Abbász most elődje olajágát „vitte vissza” a világszervezet elé, jelezve: népe a béke és nem a háború révén kíván küzdeni Palesztina megalapításáért.
Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a palesztinoknak „házon belül” is ki kell harcolniuk a közel-keleti rendezéshez elengedhetetlen feltételeket, az izraeliek ellen a Gázai övezetben erőszakos cselekedeteket végrehajtó Hamász fölött ugyanis Abbásznak ma még csekély hatalma van. És nehezítik az államiságuk elismerésére törekvő palesztinok sikerét a kis árulások is, például a Barack Obama amerikai elnöké, aki tavaly az ENSZ-közgyűlés előtt még azt mondta: reméli, 2011-ben már független Palesztinát köszönthet – ma viszont vétózni készül a palesztin függetlenségre. Az izraeli–palesztin konfliktus, a több évtizedes békefolyamat végére azonban mindenki számára megnyugtató és kielégítő módon csakis az ENSZ tehet pontot. Az a világszervezet, amely 1947-ben létrehozta a két államot, Izraelt és Palesztinát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok