2009. február 24., 10:182009. február 24., 10:18
Én fenntartottam azt, amit a dokumentumokból olvastam, hogy a nemzeti tanács nem párt, nem is kisebbségi szervezet. Önmagát „parlament jellegű közképviseleti testületként” határozza meg, melynek egyedüli célja, hogy a magyar szervezetek, pártok tevékenységét összehangolja az autonómia követelésében, ha pedig sikerül kivívni az autonómiát, az erdélyi magyar parlament szerepét tölti be. Akkor még úgy számították, előbb vagy utóbb az RMDSZ is besorol az EMNT ernyője alá, hiszen a romániai magyarság legjelentősebb politikai szervezetének ott a helye az erdélyi magyar parlamentben. E logika szerint magától értetődött, hogy a parlament nem állít jelölteket a községi vagy megyei választásokon, és az is, hogy más parlamentekben sincs keresnivalója.
A fogadást 2004-ben megnyertem, ma viszont elveszíteném. Az EMNT elnökét azóta az Európai Parlament képviselőjévé választották. 2007-ben még volt mentség. Akkor Tőkés László független jelöltként szállt be a választási versenybe megannyi erdélyi magyar szervezet támogatásával. Azzal viszont, hogy az EMNT választási szövetséget kötött az RMDSZ-szel, végképp letért az önmaga számára eredetileg kijelölt útról: a romániai magyar politikai szervezetek egyikeként nyilvánult meg. Azt tette, amit a Ion Iliescu által alapított Nemzeti Megmentési Front 1990-ben.
Az is afféle parlamentként kezdte, aztán pártként folytatta. Iliescuék azonban menet közben megszerezték a jogosítványokat a pártos működéshez. Nem így az EMNT. A nemzeti tanács sem pártként, sem kisebbségi szervezetként nem jegyeztette be magát; egyedül semmilyen választáson nem vehetne részt. Azt sem tekintette a kiegyezés elengedhetetlen feltételének, hogy az eszmei körébe tarozó Magyar Polgári Párt is részese legyen az erdélyi magyar összefogásnak. Ezzel eleve kiszolgáltatott, alsóbbrendű szerepet vállalt az RMDSZ-szel való viszonyában. A Tőkés Lászlónak felajánlott listavezetői hely így nem a tartós megegyezés záloga, hanem afféle végkielégítés az RMDSZ ellenzéke számára.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok