2009. július 22., 11:262009. július 22., 11:26
A felvidéki Magyar Koalíció Pártja alelnöke éppen tegnap jelentette be, hogy szeptemberben tömegtüntetést rendez az egyértelműen magyartipró szlovák nyelvtörvény ellen, ezzel párhuzamosan pedig nemzetközi fórumokhoz fordul a kisebbségek jogait csorbító jogszabály ügyében. Az RMDSZ legutóbb akkor érezte elérkezettnek a pillanatot hasonló tiltakozó akciók megrendezésére, amikor a román kormány nekilátott sorra leváltani a közintézmények, hivatalok vezetőit, közöttük a magyar tisztségviselőket.
Az etnikai tisztogatást ostorozó, néhány ezer részvevőt felsorakoztató nagygyűlések szónokai erélyesen felszólították a Boc-kabinetet az intézkedés visszavonására – majd azzal is maradtak. Mint tudjuk, a tüntetéssorozat egybeesett az európai parlamenti választási kampánnyal, amikor ugye az RMDSZ és az EMNT által létrehozott összefogásnak elemi érdeke volt lázban tartani, mozgósítani a magyar választókat. Ugyanezek a választók azonban most azt látják: politikai érdekképviselete számára június 7-e óta mintha már nem lenne olyan vérlázító a magyar hivatalnokok menesztése.
Holott az állampolgár idejével és energiájával nem bölcs dolog játszadozni, mert kiábrándul, és máskor mindhiába csalogatják az utcára. Lám, az RMDSZ kolozsvári szervezetének például több hét elteltével sem sikerült még összegyűjtenie a műemlékek magyar feliratozását célzó helyi határozattervezethez szükséges 15 ezer aláírást. Ebben minden bizonnyal közrejátszik, hogy a 60 ezer fősre tehető kincses városi magyar közösség jelentős részét – érthetetlen módon – nem érdekli a kezdeményezés, mások pedig úgy vélekednek: nem akarnak olyan játszmák részeseivé válni, amelyet esetleg később maguk a csatába hívó politikusok adnak fel. Talán mondani sem kell: ez az alapállás onnan kezd igazán aggasztóvá válni a politikusok számára, amikor a tömegek akkor sem hajlandók a tiltakozásra, amikor tényleg ég a ház.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.