2009. február 20., 10:342009. február 20., 10:34
A kulcsszó az indoklásban a mobilitás elve. Eszerint a prefektusok, alprefektusok olyan magas rangú közhivatalnokok, akik munkája nem helyhez kötött. Aki elboldogult a Szatmár megyei prefektusi hivatalban, annak tudása bármely másik megyében vagy akár valamely bukaresti kormányhivatalban is kamatoztatható. Az így elmozdítottak nagyobbik része pedig nem vállalja a költözést, inkább lemond a magas rangú közhivatalnoki státusról. Ez persze csak egyike a hatalom által alkalmazott technikáknak. A kormánynak alárendelt megyei hivatalok vezetőit az intézmény nevének megváltoztatásával próbálják partra tenni. A kormánylogika szerint aki annak idején a Kovászna Megyei Egészségügyi Hivatal igazgatói állásáért versenyvizsgázott, annak csak addig lehet érvényes vezetői mandátuma, míg létezik az intézmény. Semmi nem indokolja, hogy egy más nevet viselő intézménynek is ő legyen az élén. De minden bizonnyal olyan intézményvezetők is lesznek, akik leváltásának okát minisztériumi ellenőrzőcsoport keresi majd meg egy-egy helyszíni vizsgálat során. Aki pedig megpróbál ellenállni, arra számíthat, hogy előbb-utóbb az alkalmatlansága kerül reflektorfénybe. A kormány ugyanis mindig erősebb, megannyi eszköz áll rendelkezésére akarata érvényesítéséhez. A kabinet nem is titkolja, politikai alapon osztja a tisztségeket, azokat is, amelyek a törvény értelmében politikamentesek. A posztokon nyíltan osztozkodnak a kormánypártok. A versenyvizsgát pedig úgy tartják meg, hogy az nyerjen, akinek nyernie kell, aki a hatalom politikai támogatását élvezi. A legtöbb esetben más nem is mer megméretkezni.
A gyakorlat nem azért elítélendő, mert most éppen a magyar intézményvezetők a kárvallottjai. Többségük ugyanis szintén politikai hátszéllel, hasonló igazságtalanságok árán foglalta el tisztségét. A közérdek kéri, hogy ne kezdődjön négyévente elölről az élet, legyen folytonosság az intézményekben. És azt is, hogy a törvény a kormány fölött is győzedelmeskedjen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok