2009. február 20., 10:342009. február 20., 10:34
A kulcsszó az indoklásban a mobilitás elve. Eszerint a prefektusok, alprefektusok olyan magas rangú közhivatalnokok, akik munkája nem helyhez kötött. Aki elboldogult a Szatmár megyei prefektusi hivatalban, annak tudása bármely másik megyében vagy akár valamely bukaresti kormányhivatalban is kamatoztatható. Az így elmozdítottak nagyobbik része pedig nem vállalja a költözést, inkább lemond a magas rangú közhivatalnoki státusról. Ez persze csak egyike a hatalom által alkalmazott technikáknak. A kormánynak alárendelt megyei hivatalok vezetőit az intézmény nevének megváltoztatásával próbálják partra tenni. A kormánylogika szerint aki annak idején a Kovászna Megyei Egészségügyi Hivatal igazgatói állásáért versenyvizsgázott, annak csak addig lehet érvényes vezetői mandátuma, míg létezik az intézmény. Semmi nem indokolja, hogy egy más nevet viselő intézménynek is ő legyen az élén. De minden bizonnyal olyan intézményvezetők is lesznek, akik leváltásának okát minisztériumi ellenőrzőcsoport keresi majd meg egy-egy helyszíni vizsgálat során. Aki pedig megpróbál ellenállni, arra számíthat, hogy előbb-utóbb az alkalmatlansága kerül reflektorfénybe. A kormány ugyanis mindig erősebb, megannyi eszköz áll rendelkezésére akarata érvényesítéséhez. A kabinet nem is titkolja, politikai alapon osztja a tisztségeket, azokat is, amelyek a törvény értelmében politikamentesek. A posztokon nyíltan osztozkodnak a kormánypártok. A versenyvizsgát pedig úgy tartják meg, hogy az nyerjen, akinek nyernie kell, aki a hatalom politikai támogatását élvezi. A legtöbb esetben más nem is mer megméretkezni.
A gyakorlat nem azért elítélendő, mert most éppen a magyar intézményvezetők a kárvallottjai. Többségük ugyanis szintén politikai hátszéllel, hasonló igazságtalanságok árán foglalta el tisztségét. A közérdek kéri, hogy ne kezdődjön négyévente elölről az élet, legyen folytonosság az intézményekben. És azt is, hogy a törvény a kormány fölött is győzedelmeskedjen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok