2009. március 13., 12:222009. március 13., 12:22
Román oldalon a kölcsönösség elve alapján gondolják a megoldást, a magyar önkormányzati vezetők között viszont olyan is akad, aki az 1990-es marosvásárhelyihez hasonló konfrontáció nyitányát véli látni abban, ha önkormányzati tisztséget enged át a románoknak. Mindkét álláspont sántít bizonyos vonatkozásában. A kölcsönösség elve azért, mert törvénytelenségen alapszik. A prefektusi, alprefektusi tisztségekre ugyanis nem vonatkozhatnak politikai alkuk.
A közhivatalnoki tisztségeket vizsga által tölthetik be, és ha a kormány vagy valamely kormánypárt garantálja, hogy a jelöltek közül X-nek sikerül a vizsgája, saját politikája korrupt voltáról állít ki bizonyítványt. Nem korrekt viszont az RMDSZ-es önkormányzati vezetők álláspontja sem. Megannyi önkormányzati tisztséget viselnek a szövetség képviselői, olyan megyékben is, ahol a magyarság aránya a székelyföldi románokéhoz hasonlít.
Ha a Hargita megyei tanácselnök, Borboly Csaba logikája érvényesülne mindenütt, nem lehetne Kolozsvárnak magyar alpolgármestere, Kolozs megyének magyar tanácselnök-helyettese. Elvszerűen csak olyan jogokat követelhet a maga számára egy kisebbség, amelyeket többségi helyzetben ő is kész biztosítani a kisebbségeknek. Ha pedig a többségi elvet tartja követendőnek, akkor nem háboroghat azért, hogy csak a tömbmagyarságban jutnak önkormányzati tisztségek magyar politikusoknak.
A kettős mérce alkalmazása bármely politikát kudarcra ítél. A székelyföldi többségi helyzet, a tisztségek körüli vita ugyanakkor lehetőséget is nyújt a magyar politika számára. Annak a lehetőségét, hogy modellt teremtsen. Olyan megoldás elvi alapjait rakja le, amely egyaránt rendezi a Hargita megyei románok, de a Fehér vagy Máramaros megyei magyarok hozzáférését is az önkormányzati tisztségekhez. És ha az erdélyi megyék demográfiai adatait nézzük, a magyarság egésze akkor jár jobban, ha a hatalommegosztás elvét próbálja országszerte érvényesíteni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok