2009. március 13., 12:222009. március 13., 12:22
Román oldalon a kölcsönösség elve alapján gondolják a megoldást, a magyar önkormányzati vezetők között viszont olyan is akad, aki az 1990-es marosvásárhelyihez hasonló konfrontáció nyitányát véli látni abban, ha önkormányzati tisztséget enged át a románoknak. Mindkét álláspont sántít bizonyos vonatkozásában. A kölcsönösség elve azért, mert törvénytelenségen alapszik. A prefektusi, alprefektusi tisztségekre ugyanis nem vonatkozhatnak politikai alkuk.
A közhivatalnoki tisztségeket vizsga által tölthetik be, és ha a kormány vagy valamely kormánypárt garantálja, hogy a jelöltek közül X-nek sikerül a vizsgája, saját politikája korrupt voltáról állít ki bizonyítványt. Nem korrekt viszont az RMDSZ-es önkormányzati vezetők álláspontja sem. Megannyi önkormányzati tisztséget viselnek a szövetség képviselői, olyan megyékben is, ahol a magyarság aránya a székelyföldi románokéhoz hasonlít.
Ha a Hargita megyei tanácselnök, Borboly Csaba logikája érvényesülne mindenütt, nem lehetne Kolozsvárnak magyar alpolgármestere, Kolozs megyének magyar tanácselnök-helyettese. Elvszerűen csak olyan jogokat követelhet a maga számára egy kisebbség, amelyeket többségi helyzetben ő is kész biztosítani a kisebbségeknek. Ha pedig a többségi elvet tartja követendőnek, akkor nem háboroghat azért, hogy csak a tömbmagyarságban jutnak önkormányzati tisztségek magyar politikusoknak.
A kettős mérce alkalmazása bármely politikát kudarcra ítél. A székelyföldi többségi helyzet, a tisztségek körüli vita ugyanakkor lehetőséget is nyújt a magyar politika számára. Annak a lehetőségét, hogy modellt teremtsen. Olyan megoldás elvi alapjait rakja le, amely egyaránt rendezi a Hargita megyei románok, de a Fehér vagy Máramaros megyei magyarok hozzáférését is az önkormányzati tisztségekhez. És ha az erdélyi megyék demográfiai adatait nézzük, a magyarság egésze akkor jár jobban, ha a hatalommegosztás elvét próbálja országszerte érvényesíteni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok