2010. szeptember 03., 09:382010. szeptember 03., 09:38
Ezért aztán olyan nagyágyúk is a távozó miniszterek listájára kerültek, mint Radu Berceanu és Adriean Videanu, a PDL moguljai. Hivatalosan ugyan Videanu maga kérte a felmentését, ám egyrészt szinte bizonyos, hogy a pártot valójában irányító államfő, és az elnökhöz közel álló, átfogóbb változást sürgető pártvezetők részéről is nyomás nehezedett rá, hogy „önszántából” távozzék. Másrészt az is elképzelhető, hogy ő sem bánja, ha kiszállhat az egyre kevésbé népszerű kormányból, és a háttérbe húzódva várhatja ki a viharfelhők elvonulását.
Viharfelhőkből ugyanis nem kevés tornyosul a nagyobbik kormánypárt fölött. Az elmúlt két évben hatalmon lévő Boc-kormányok enyhén szólva nem teljesítettek jól, Romániát minden más régióbeli országhoz képest súlyosabban érinti a gazdasági válság, és egyelőre nem is látszik a fény az alagút végén. A kormány eddig csupán arra volt képes, hogy megszorító intézkedésekkel, elbocsátásokkal, illetve teljes káoszt eredményező adó- és járulékemelésekkel növelje a válság veszteseinek számát. (Éppen ezért Vlădescu pénzügyminiszter menesztése tulajdonképpen érthető – igazából neki magának kellett volna benyújtania a lemondását már rég). Mindez pedig alaposan megtépázta a PDL ázsióját, így nem csoda, hogy most valami újjal próbálkoznak. Csakhogy a kormányátalakítás inkább amolyan kétségbeesett pótcselekvésnek tűnik, amelyhez azért folyamodott Boc és a PDL vezérkara, mert konkrét, érdemi gazdaságélénkítő intézkedésekre továbbra sem képes. A nagyarányú minisztercserével Boc és a kormánypárt tulajdonképpen beismeri saját inkompetenciáját. Ezért a megtépázott hitelesség visszaállításához és az ország talpra állításához az eddig több, kudarcot vallott kormány élén is álló Boc távozása is szükséges – de egyáltalán nem biztos, hogy elégséges.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok