2010. szeptember 28., 10:292010. szeptember 28., 10:29
Nem is sport ez, hanem életmód, hiszen léteznek olyan falvak a nyugati határvidéken, ahol nem igazán van más közlekedési lehetőség. Mobilitás hete helyett itt sokkal inkább mobilitási kényszerről beszélhetünk, amely nem hét napig tart, hanem több mint egy emberöltő óta divatban van. Nem is sport, hanem a megélhetés egyetlen útja.
A zsákfalvak lakói minden reggel, olyan korán, amikor a kakas még csak álmodik róla, hogy át kellene fordulnia a másik oldalára, 8–10 kilométert tekernek a gyár felé. Közben rettegnek, nehogy azzal fogadják őket, hogy csődöt mondtak. Az nem baj, ha nem fizetnek időben, és a januári bérüket karácsonyra kapják meg, de legalább van miért hajnalban felkelni. Továbbá azt a pénzt, amelyet nem kaptak meg, el sem költhetik, megmarad máskorra.
A mobilitás nemzedéke, csak így emlegetik azokat a diákokat, akiknek megszüntették a falujukban az iskolát, és minden reggel gyalog vagy a nagytestvértől örökölt biciklivel kell tanulni járniuk. Természetesen csak akkor kapják meg a járgányt, ha a családfő munkanélküli, és nem azzal jár robotolni. Városon jobb, ott reklámozni kell a mobilitást, heteket kell rendezni ezzel a szlogennel, és panaszkodni, hogy nincsen elegendő biztonságos sáv a kerekezők számára. Közben mások azért sírnak, mert nincs pénzük biciklire, pedig már minden turkálóban kapni német használt bringát.
A nyugati sógoroknál már lejárt a mobilitás hete, nekik jó lesz az autó is, itt meg használjuk a kivénhedt bicikliiket. Nem sport, önsanyargatás, hiszen senki sem élvezi, amikor barázdát vág a homlokába a hajnali fagy, vagy amikor a csontjain érzi kopogni a hideg őszi esőt. Nem csoda, hogy a bicikliútvonalak mellett már hajnali 6-kor nyitva találni valamennyi kocsmát. Elkel ilyenkor a szíverősítő, és amíg még vannak üres lapok az adósfüzetben, minden reggel és délután ugyanazok az arcok savanyodnak a vodkaízesítésű italok felett. A burzsujok persze kölcsönt vesznek fel, és így kínai robogóra is telik nekik, ám a mai benzinárak mellett lehet, ők is visszatérnek majd a kerékpárhoz, hiszen a gyaloglás mellett még mindig az a mobilitás legolcsóbb válfaja.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.