2010. március 12., 09:362010. március 12., 09:36
Vajon csak az egyházi vezetõk személyes habitusa vezet az ellentétes következtetésekhez? Vagy netán az egyházak hitvallási, szervezeti különbözõségében keresendõ a magyarázat? Minden bizonnyal ebben is, abban is. Tény, hogy az erdélyi magyar egyházak a kommunista diktatúra idején is különbözõ mértékben álltak ellen a nyomásnak. Míg Papp László nagyváradi református püspök maga is tagja volt a kommunista Nagy Nemzetgyûlésnek, és – Tõkés László megállapítása szerint – a kolozsvári református püspökség a Szekuritáté fiókintézményeként mûködött, a gyulafehérvári római katolikus püspökség nem kötött egyezséget az állammal. Márton Áron és társai a tántoríthatatlanság példaképeiként rögzültek az erdélyi magyar tudatban. Persze, a római katolikus papság sorában ugyanúgy lehettek, voltak, vannak kollaboránsok. Ha esetükben az átvilágítás a gyónási titok megszegését hozná a felszínre, az erõs megrázkódtatást okozna az amúgy is paphiánnyal küzdõ római katolikus egyházban. Talán ez az egyik összetevõje a mai katolikus egyházfõk ellenérzéseinek. Tény, hogy Márton Áron meggyóntatta, és visszafogadta a nyáj közösségébe a megtévedt békepapokat. De az is tény, hogy életmûve tanúsága szerint õ nem bízta csak Istenre a rendezést. „Vétkezni a gyöngeség jele. Az elkövetett hibát jóvátenni férfias magatartás és lelkierõ jele” – vallotta a papsághoz írott egyik levelében. A keresztény élethivatás címû írásában pedig arról értekezett, hogy a keresztény embernek ugyan az égben van az igazi hazája, „útközben építenie kell Isten országát, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országát.” Megtörténhet tehát, hogy ma inkább a tevõlegesen fellépõ protestáns egyházak járnak a Márton Áron által megjelölt úton.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok