2010. november 24., 10:312010. november 24., 10:31
A többi nem fontossági és nem is időrendi sorrendben: karácsony New Orleansban, ahol minden sarkon rövidnadrágos fekete Mikulások szaxiznak, és folyton felbukkannak a Mississippi sárszínű vizén kerekező hajókon is. Új ruhatár. Mondjuk az infantilizmusom jele, hogy a legfontosabb darabja még mindig egy Abercrombie&Fitch farmer lenne, de akkor is. Vágyakozhatnék Louis Vuitton táskára is, hiszen ennek a listának nem a pénz szab határt. Gyümölcsöt termő és jázminbokrot akarok a kertbe, és szeretném, ha kivirágozna végre a tavaly ültetett orgona. Meg fűszernövényeket is.
És akkor a gyermek közvetlenül a bokorról szájba legeli a ribizlit, én meg a tőről tépkedem a levesbe a tárkonyt. A városiak pedig mindig nagy csokor lila orgonával mennek haza, és úgy érzik, tőlem kapták a tavaszt. Ez mondjuk elég könnyen kivitelezhető, de ez a lista nem is a nehézségi fok szerint áll össze. Az csak nekem jó, ha karnyújtásnyira közelítem. Homárt az ünnepekre, szarvasgombás barna rizzsel.
Gasztrosznob vagyok, na és? Saját bár, ahol kedvemre kevergethetek, sékelhetek, kóstolgathatok. Pult, magas szék nem kell, mert azon javallott az elegáns, de fárasztó lábtartás, a saját báromban lazítani kell, nem feszengeni. Ja, és nem vállalkozásra gondolok, ha valaki nekiállna módszeresen teljesíteni. Lóháton vágtatni a tengerparton, hogy a ló patája alatt magasra fröccsenjen a víz, sőt még a kelő vagy lenyugvó nap is belefér a képbe, a saját vágyaim nem giccscenzúrázottak.
És különben ez már megvolt, de akkor annyira féltem, hogy a ló megcélozza a legközelebbi kontinenst, eljátssza a vízilovat, hogy kénytelen vagyok újrajátszást kérni. Szeretném úgy újra elolvasni Camus, Proust könyveit, hogy örömöm teljen benne. Mert már felnőttem annyira, hogy többé-kevésbé azt teszem, amit szívesen. A pénzkeresés ebben nem játszik. Újfundlandit, de ez szinte lehetetlen, mert a család minden tagja más kutyát akar, és a legeredményesebben az lobbizik, aki a magyar fajtát nyomatja, így a puli lóhosszal vezet. Új nappali bútort, mert a régi széthasadt és lepukkant hangulata van. Hogy ezt a listát kipipálva írhassak újat. Hogy eljussak oda, már ne is akarjak mást, csak szemlesütve, pironkodva, félig kérdő hangsúllyal rebegjem: világbéke.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok