2009. február 18., 10:182009. február 18., 10:18
A Bihar megyei politikus zokon vette, hogy noha az általa ügyvezetett megyei szervezet felterjesztette szerény személyét az RMDSZ által alapított kitüntetésre, a központban lehúzták a listáról. A panaszra az országos ügyvezető elnök, Kelemen Hunor adott magyarázatot: valamennyi területi szervezetnek egy személyt kellett felterjeszteni, Biharból azonban két javaslat érkezett. Íme egyike azoknak a sarkalatos, magvas kérdéseknek, amelyet sikerült megvitatnia és tisztáznia az SZKT-nek a hét végi ülésén. Markó Béla kizárólag azokat a gondolatokat foglalta össze, amelyeket a korábbi egy-két hétben különböző alkalmakkor már elmondott. Kelemen Hunor közölte, nem szaporítja a szót a féléves beszámolójával; a képviselők a reggeli érkezéskor írásban kapták meg a szöveget. No persze, nem is lett volna népszerű, ha hosszú szövegelésbe kezd, a többség az előcsarnokban cigarettázással, baráti beszélgetésekkel volt elfoglalva, és már mindenki nagyon várta, hogy hazaindulhasson.
Ez lett az erdélyi magyarság döntéshozó szerveként elképzelt SZKT-ből 16 évvel a megalakulása után. Milyen más is volt a kilencvenes évek közepén egy SZKT-ülés. Aki ott volt, azt érezte, részese a jelenkori erdélyi magyar történelemnek: vélemények ütköztek, döntések kristályosodtak ki, táborok győzedelmeskedtek. A külső szemlélő is úgy érezhette, életképes az erdélyi magyar közösség, mert értelmes emberek értelmes vitákat folytatnak a közösség jövőjéről. És a mérkőzés nincs előre lejátszva; a szavazás bármilyen eredményt adhat. Az RMDSZ döntéshozó szerve immár több éve nem hozott egyetlen döntést sem. Beérte annyival, hogy rábólintott a nagyok döntéseire. Újabban már ellenvélemény sem hangzik el a pulpitustól. A testület egyetlen funkciója az maradt, hogy megőrizze a demokrácia látszatát, annak az illúzióját, hogy az RMDSZ alulról építkező szövetség. Szabó Ödön Ezüstfenyő-díjának a történetét egy elektronikus levélváltással tisztázni lehetett volna. Kár volt ezért kibérelni a marosvásárhelyi kultúrpalota nagytermét, kár volt kifizetni száz ember útiköltségét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok