2009. február 10., 00:352009. február 10., 00:35
És míg a magyar hírközlő szervek kórusban marasztalták el a cigányozó rendőrkapitányt, és attól is ódzkodtak, hogy elmondják, Marian Cozmát roma bűnözők késelték meg, Romániában különös hangsúlyt kaptak az ügy etnikai vonatkozásai. Az egyik piacvezető sportlap, a Prosport egyenesen azt adta tudósítása szalagcímének, hogy „gyilkolt a cigány maffia”. Melyik megközelítés a helyes? Hol vannak a normalitás határai az etnikai színeket is viselő történetek bemutatásánál? A korrekt, kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekvő újságíró nehezen talál kapaszkodókat. Mindkét gyakorlattal szemben vannak kifogásai. Azt is érzi, hogy esetenként az etnikai színek megemlítésével válik érthetővé, értelmezhetővé egy-egy ügy. Hiszen megértené-e az olvasó a lényeget, ha a romák megemlítése nélkül írna az engedély nélkül épített bánffyhunyadi bádogfedelű, tornyos palotákról? Meg tudnánk-e érteni etnikai hivatkozások nélkül egy-egy társasházi történetet, melyben az egyik lakás lakói eltüzelik a parkettet, összeférhetetlen életvitelükkel pokollá teszik a lakótársaik életét. Önkéntelenül is érzi az ember, amint a viselkedési formákban, úgy a bűnözésben is vannak etnikai jellemzők. Ha nem említi meg ezeket, a pontos és teljes körű tájékoztatás követelményét csorbítja. Kisebbségiként azonban az is megfogalmazódik benne: mit érezne, ha Marian Cozmát forró fejű székely bicskások késelték volna meg, a bukaresti beszámolók pedig a székely terrorról, a székely maffiáról szólnának. Biztosan torznak, durvának, és uszítónak érezné a tálalást. Az újságírók, a közéleti szereplők talán akkor járnak el helyesen, hogyha csak szükség esetén említik meg egy-egy bűneset etnikai vonatkozásait; csak akkor, ha ezekkel érdemi információt tudnak nyújtani. Elkerülhetik a sértő kijelentéseket, ha mondataikat a cigány helyett a magyar, a zsidó vagy a román megjelöléssel is kipróbálják. Ami kibírja ezt a próbát, az közölhető.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok