2010. január 06., 09:332010. január 06., 09:33
Most, amikor egyszerre rám zúdult az áremelésekről szóló hírtömeg, azon kezdtem el gondolkodni, hogy bizony újra kéne élnünk az akkori életmódot, akkor valószínűleg nem esne olyan nehezünkre az árdrágítás.
A villamos energia négy-százalékos emelkedését észre sem vennénk, ha szófogadó állampolgárok módjára este nyolckor minden áramzabálót kikapcsolnánk, s gyertyafény mellett csendesen olvasgatnánk. S mivel kegyes volt az ég hozzánk, s csak ilyen kis százalékkal drágult az áram, még azt a luxust is megengedhetnénk magunknak, hogy a hűtőszekrényt azért ne kapcsoljuk ki.
Az autót – már aki efféle luxussal rendelkezik – csak hétvégenként vennénk elő, amikor városi/vidéki rokonainkat látogatnánk meg, hogy megspóroljuk a vasárnapi ebédet (bár ez csak akkor takarékos, ha olyan kis lakásba lakunk, ahol legfeljebb két személyt tudunk megvendégelni).
Aki eddig úgy gondolta, hogy jó, jó, nyomorgunk, de legalább az ételt meg tudtuk venni, az most lemondhat a másfélszeresére drágított juhhúsról, s a csirke fél combjáról is, az valószínű fedezi majd a 30 százalékos növekedést. S folytathatnám a sort a pékáruval, tejtermékkel, gyümölccsel, zöldséggel. Kapásból nem tudnék mondani olyan élelmiszert, ami nem drágult. Talán az étkezési olaj, de hát annak árát már megfizettük tavaly.
S ha az ágrólszakadt emberfia még további luxust szeretne, akkor össze kell törni a malacperselyt, mert – talán már nem újdonság – a dohányáru és az alkoholos italok is jelentősen megdrágulnak.
A mérleg másik felén, 2010 anyagi pozitívumába mi tartozik bele? Talán minden átlagembert érintő intézkedés, miszerint a jachtok, a bundák és az ékszerek olcsóbbak lesznek, mert lekerültek (!!!) a luxusadó listájáról. Szóval húzzuk meg a gatyaszíjat, oltsuk el a villanyt, fogyókúrázzunk, s ha véletlenül némi pénzt spórolunk, föltétlen vegyünk egy jachtot, hogy kihasználjuk az EU mértéktelen jóindulatát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok