2010. október 07., 10:212010. október 07., 10:21
Egyesek szerint a tudós megközelítések már olyannyira elrugaszkodottak a valóságtól, hogy a vizsgált közösségnek gyakorlatilag semmilyen haszna nem származik belőle, a több ezer oldalas, egyre csak gyarapodó könyvészet nem tükröz mást, mint a kutatók öncélú magamutogatását. Mások azt tartják visszásnak, hogy olyan közösséget akarnak minduntalan visszarántani a nemzet keblére, amely akarva-akaratlanul, de magyarságtudatát régen feladta, s nyelvében is csak olyan hagyományokat őriz, amelyek nagyrészt a katolicizmus archaikus alapigéire vezethetők vissza.
Mindez tíz évvel ezelőtt nem rettentett el néhány elhivatott pedagógust attól, hogy ismét beindítsa Moldvában a magyar nyelv oktatását. Erős ellenszélben, de Klézsén és Pusztinán is elkezdődött a tanítás, 2002-ben pedig itt-ott már az állami iskolákban is lehetett magyar szót hallani a katedra mögül. Idén már 24 településen tanulhatnak a kisdiákok magyarul, de az asszimilációt ez sem állíthatja meg. Politikai akaratról pedig továbbra is csak akkor lehet hallani, ha a csángómentés kérdéséből hasznot lehet húzni. A nyilatkozatok szintjén kifulladt ígéretek pedig semmilyen formában nem szolgálják a csángó közösség érdekeit, inkább a kétkedők, de még inkább az ellenzők malmára hajtja a vizet. Miközben egy olyan védtelen népcsoportról van szó, amely eleve egy szociálisan és gazdaságilag visszamaradt régióban él, ahol a vasárnapi misét még mindig románul celebrálják, és ahol nincs hely képviselői számára a politikai életben és a közintézményekben sem.
Ezeket a problémákat biztosan nem lehet megoldani csupán egy oktatási program segítségével. Az állandó nyomásgyakorlás feladata azoké, akik a konferenciákon, tánctalálkozókon és jótékonysági rendezvényeken protokollbeszédük után nagy tapsot kapnak, miközben eddig sorsdöntő kérdésekben nem értek el jelentős előrelépéseket. És ezt most azok a lujzikalagori és diószegi családok sínylik meg, akiket még mindig meg lehet félemlíteni, függetlenül attól, hogy csángómentőink éppen hatalmon vannak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok