2009. december 03., 11:522009. december 03., 11:52
Annak következtében azonban, ami most zajlik Európában, egyszerűen mindenki gyanússá vált. A kontinens legnagyobb bundabotrányaként emlegetett cirkuszban nap mint nap szivárognak ki újabb nevek, a több millió eurót kaszáló nemzetközi sportfogadási maffia tagjai pedig minden bizonnyal remegve bujkálnak Európa pincéiben.
Miközben a „Mitică ligájával” megáldott Románia állítólag „tiszta”, Magyarországon áll a bál. A botrány középpontjában a magyar futball jelenlegi legjobb csapata, az utánpótlás-válogatott áll, amely nemrég bronzérmet szerzett a 20 éven aluliak világbajnokságán. Két játékos is bevallotta, megkörnyékezték őket, ám nemet mondtak. A kérdéses meccsek – amelyek a szeptemberi egyiptomi vb előtt voltak és amelyeken a pályára lépett játékosok csak részben voltak azok, akik Afrikában nagyot alkottak – nagyarányú magyar vereségekkel, edzőmenesztésekkel végződtek.
A gyanú persze nagy úr, sokszor nem is az igazság, hanem a közhit diktál. Miközben a vb-bronzérmes csapat alapemberei nyílt levélben hangoztatták, számukra a haza szent, sohasem mocskolnák be a címeres mezt, az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, ha a maffia háromezer euróra taksálja egy 20 éves, karrierje szempontjából óriási lehetőség előtt álló játékos tisztességét, vajon nem ez a standard ár, amelyet visszautasítottak, de más esetben tovább alkudtak, majd kezet ráztak?
Sokan mondják, mindennek van egy ára, és ahol nagy tét van, ott csalás is van. A futball irányítói most hajtóvadászatot indítottak az internetes fogadóirodák bő kínálatával visszaélő maffia, azaz a sok közül az egyik ellen. Hulljon hát a férgese, csakhogy egyértelmű, ez csak a jéghegy csúcsa, a cirkusz pedig csak arra jó, hogy már az is gyanússá váljon, ha hétvégén nem a kedvenc csapatom, hanem az ellenfél rúgja az első szögletet. Vagy fordítva.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.