2010. november 17., 10:562010. november 17., 10:56
A parlament, a kormány, a köztársasági elnök már rég kikerült a bizalmat érdemlő intézmények sorából. Miként is lehetne bizalommal tekinteni a csaláson kapott házelnökre, a jogokat nyirbáló, ballépést ballépésre halmozó kormányra, és az őket hatalmon tartó köztársasági elnökre? És ha ők csúfosan megbuktak, ki az, aki leválthatná őket? Hol van az a politikus, akinek van még körömfeketényi hitele? És hol vannak a hitelt érdemlő szakszervezeti vezetők?
Azok, akik nem szálltak be a politikusok oldalán a tisztességtelen gazdagodási versenybe. Ha pedig valaki a bíróságon keresné az igazát, ott sem jár jó úton. A legalsótól a legfelső szintig talál disszonáns ítéleteket. Mert hát miként tekintsen az alkotmánybíróságra, mely úgy vélte, nem sürgős a tanügyi törvény, vagy a bíróságra, mely szerint törvénytelen a háromnyelvű felirat Aranyosgyéres határában. A sajtó sem sziget immár a bizalmatlanság tengerében. Mert hát hihet-e azoknak a televíziós csatornáknak, amelyek tulajdonosainál lopott pénzt keres az ügyészség?
Ma Romániában a teljes bizalmatlanság, a teljes kiábrándultság a meghatározó életérzés. A közember tucatnyi jelzést kap naponta arról, hogy az állam képtelen ellátni alkotmányos feladatait. Minden út a kilátástalanságba, a kiszolgáltatottságba vezet. Ma már az sem tűnik hihetőnek, hogy a demokrácia megoldja a problémákat.
Ez az életérzés pedig megannyi rossz megoldást kínál; más kontinenseken nem egyszer a katonai puccshoz vezetett, vagy keménykezű diktátorokat segített hatalomra. Románia lakossága csak reménykedhet abban, hogy az Európai Unióban és a NATO-ban már nem történhetnek efféle radikális fordulatok.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.