2010. november 17., 10:562010. november 17., 10:56
A parlament, a kormány, a köztársasági elnök már rég kikerült a bizalmat érdemlő intézmények sorából. Miként is lehetne bizalommal tekinteni a csaláson kapott házelnökre, a jogokat nyirbáló, ballépést ballépésre halmozó kormányra, és az őket hatalmon tartó köztársasági elnökre? És ha ők csúfosan megbuktak, ki az, aki leválthatná őket? Hol van az a politikus, akinek van még körömfeketényi hitele? És hol vannak a hitelt érdemlő szakszervezeti vezetők?
Azok, akik nem szálltak be a politikusok oldalán a tisztességtelen gazdagodási versenybe. Ha pedig valaki a bíróságon keresné az igazát, ott sem jár jó úton. A legalsótól a legfelső szintig talál disszonáns ítéleteket. Mert hát miként tekintsen az alkotmánybíróságra, mely úgy vélte, nem sürgős a tanügyi törvény, vagy a bíróságra, mely szerint törvénytelen a háromnyelvű felirat Aranyosgyéres határában. A sajtó sem sziget immár a bizalmatlanság tengerében. Mert hát hihet-e azoknak a televíziós csatornáknak, amelyek tulajdonosainál lopott pénzt keres az ügyészség?
Ma Romániában a teljes bizalmatlanság, a teljes kiábrándultság a meghatározó életérzés. A közember tucatnyi jelzést kap naponta arról, hogy az állam képtelen ellátni alkotmányos feladatait. Minden út a kilátástalanságba, a kiszolgáltatottságba vezet. Ma már az sem tűnik hihetőnek, hogy a demokrácia megoldja a problémákat.
Ez az életérzés pedig megannyi rossz megoldást kínál; más kontinenseken nem egyszer a katonai puccshoz vezetett, vagy keménykezű diktátorokat segített hatalomra. Románia lakossága csak reménykedhet abban, hogy az Európai Unióban és a NATO-ban már nem történhetnek efféle radikális fordulatok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok