VEZÉRCIKK – Van abban valami sajátos romániai sorsszerűség, hogy az idei esztendő leghangzatosabb belföldi eseményei a korrupcióellenes ügyészséghez (DNA) kapcsolódtak.
2015. december 22., 19:342015. december 22., 19:34
Az év a nyomozó hatóság 2014-es tevékenysége mérlegének ismertetésével kezdődött, ami sokakat joggal elborzasztott, hiszen a tavalyi rekordévnek bizonyult az intézmény fennállása során.
Tavaly 1100 gyanúsítottat küldött bíróság elé a DNA (köztük kilenc parlamenti képviselőt és tizenkét hivatalban lévő vagy volt minisztert), vádemelése nyomán pedig mintegy 130 köztisztviselőt – államtitkárokat, polgármestereket, ügyészeket, rendőröket – ítéltek letöltendő börtönre. Így utólag elég érdekes visszaolvasni Victor Ponta akkori miniszterelnök méltató szavait, aki volt ügyészi, illetve állampolgári minőségében dicsérte az ügyészség munkáját, irigylésre méltónak nevezve annak függetlenségét és teljesítményét.
Nos azóta sokat változott a világ: a még gyorsabb ütemben zajló korrupcióellenes hadjárat szele meglegyintette a szociáldemokrata politikust is, akit részben a korrupció következményei miatti népharag söpört ki a kormánypalotából. Most pedig azzal zárjuk az évet, hogy a korrupcióellenes ügyészség még az ortodox egyháznál is népszerűbb lett.
Az intézményekbe vetett bizalom terén tapasztalt változás különösen meghökkentő egy közel kilencven százalékban görögkeleti vallású polgárok lakta országban, ahol az ortodoxiát gyakorlatilag államvallásként könyvelik el. Mindez egyformán magyarázható ortodox papoknak a bukaresti klubtragédia után tanúsított magatartásával és a DNA hatékonyságával, amire ráerősített a Ponta-kormány bukásához vezető utcai tüntetéseken elhangzott szlogen is: „a korrupció öl\".
Némi éllel még azt is mondhatnánk, a társadalom többre tartja a DNA „unortodox\" módszereit az ortodox egyház sokat bírált szerepvállalásánál. Az pedig hab a tortán, hogy a magyarországi ellenzéki pártok éppen egy, a román ügyészség mintájára elképzelt vádhatóság létrehozásával szeretnék felszámolni az ottani korrupciót. A lényeg, hogy a politikusok szemében mumusnak számító DNA bebizonyította létjogosultságát, és bár módszerei sok esetben korrekcióra szorulnak, működése szükségességéhez nem fér kétség.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
szóljon hozzá!